A szakdolgozati témaválasztásomban az motivált, hogy a büntetőjog területén vizsgáljak meg olyan elvet, amely szerves részét képezi a mi is hatályos Büntető Törvénykönyvnek. Az a célom, hogy a történeti áttekintés segítségével megvizsgáljam, hogy az egyes európai országok vonatkozásában milyen fejlődésen ment keresztül az elv tartalma, összehasonlítva hazánk törvényhozásával. Ezt követően néhány fogalom tisztázása után bírósági határozatok és egy diktatórikus hatalom idején született ítélet elemzésén keresztül mutatom be, hogy miként alkalmazták/alkalmazzák napjainkban e fontos alapelvet a büntetőjog területén, az eljárások során. Kitekintésként a jogértelmezés, a jogon kívüli tér sajátosságaiba is bepillantást nyerhetünk, abból a célból, hogy szélesebb körben is lássuk azt, hogy a bíróságok, hatóságok számára milyen nehézségeket okoz(hat) a törvényalkotó által meghozott normák alkalmazása a valóságban, az eljárások során. Következő pontként a jog nyitott szövedékének sajátosságait elemzem, összekapcsolódva a címben szereplő alapelvvel.Szakdolgozatom második részében két -általam megkérdezett bíró- véleménye, tapasztalata segítségével betekintést nyerhetünk a gyakorlati oldalára, tehát, hogy miként ölt testet a nullum crimen sine lege elve, s ezen belül is hangsúlyosan két tartalmi összetevőjét: a pontos törvényi meghatározottság, illetve az írott szöveg követelményeire. Dolgozatomban több oldalról kívánom a nullum crimen sine lege elv fontosságát bemutatni, megvizsgálni, s hogy ezek milyen hatással voltak akkoriban, illetve napjainkban is hatályos törvényekre.