Összefoglalás Az endokrin orbitopathia (EOP) autoimmun kórkép, a Graves-Basedow (GB) kór leggyakoribb extrathyreoidalis szövődménye. A súlyos, terápia refrakter EOP kezelése a mai napig nem megoldott. Vizsgálatunk során hagyományos kezelésre nem reagáló, súlyos, aktív EOP-ban szenvedő betegek anti-CD20 antitest kezelésével szerzett tapasztalatainkat összegeztük. Az orbitában zajló autoimmun folyamat aktivitását – a megelőzően nagydózisú steroid és/vagy retrobulbaris irradiációban részesülő betegeknél - három vizsgálattal (CAS, orbita DTPA SPECT, orbita MRI) egyidejűleg igazoltuk. A betegek összesen négy alkalommal, hetente egyszer kaptak anti-CD20 infúziót (alkalmanként 375 mg/m2 dózisban). Az átlagos követési idő 67 (58-81) hónap volt. Az EOP tünetei, klinikai aktivitása jelentősen csökkent már az első hónap végére, és a követési idő alatt ez a kedvező változás tartós volt. Az átlagos CAS érték 6.5±1.72 volt a kezelés előtt és 3.4±1.58-ra csökkent az egy hónapos kontrollig, majd változatlan maradt (12 hónapnál 3.2±1.75 volt, p<0.05). Az átlagos radifarmakon felvétel orbita DTPA SPECT során 16.52±4.51 MBq/cm3 volt az anti-CD20 terápia előtt, majd a 3 hónapos kontrollnál 13.30±2.06 MBq/cm3 volt és további szignifikáns csökkenést (11.97±2.36 MBq/cm3) mutatott a 12 hónapos kontrollig (ANOVA, p<0.002). Az orbita MR-rel meghatározott átlag T2 relaxációs idő (n=40 izom) a kezelés előtt 96.91±17.61 ms volt és az egy éves kontrollra 84.29±9.41 ms-ra csökkent (t-test, p<0.001). A T2 relaxációs idő átlaga a legsúlyosabban érintett szemizmokban (n=10) 112.80±14.38 ms volt az anti-CD20 terápia előtt, ami 12 hónap elteltével 83.99±12.66 ms-ra csökkent (p<0.01). Az anti-CD20 kezelés után a kezdeti emelkedett TRAb szint (7.44±3.36 U/l) csökkenését figyeltük meg. Az első hónapnál a TRAb érték 5.6±4.5 U/l, majd az első év végén 1.68±1.52 U/l volt. A kiindulási és a 12 hónap elteltével mért értékek közötti különbség statisztikailag szignifikáns volt (Scheffe teszt; p<0.004). A TRAb és az endocrin orbitopathia aktivitási paraméterei között korrelációt nem találtunk. Súlyos mellékhatást nem észleltünk. Eredményeink alapján az anti-CD20 antitest terápia súlyos, aktív EOP megfelelő, hatásos másodvonalbeli kezelési opciója.

Summary Graves’ orbitopathy (GO) is an autoimmune disorder, the most frequent extrathyroidal manifestation of Graves’ disease. Treatment of convential therapy-refracter GO remains a therapeutic challenge. The aim of this investigations was to study the effectiveness of anti-CD20 antibody therapy in severe Graves’ orbitopathy (GO) resistant to glucocorticoids. The protocol required that there was no improvement of orbital status after a recent course of intravenous glucocorticoids. Activity of GO was confirmed by three independent techniques: clinical activity score (CAS), 99mTc-labeled diethylene triamine pentaacetic acid single photon emission computed tomography (99mTc DTPA SPECT) and magnetic resonance imaging. Rituximab (anti-CD20 antibody) was given as weekly infusions of 375 mg/m2 body surface area for four weeks. The mean follow-up period was 67 (range 58–81) months. Improvement of GO has been observed in all patients: CAS before therapy was 6.5 ± 1.7 and decreased to 3.4 ± 1.6 by one month (p<0.05) and remained unchanged (3.2 ± 1.7) at 12 months. No further CAS change, in either direction, was detected during the yearly follow-up visits. The mean DTPA uptake before therapy was 16.52 ± 4.51 MBq/ cm3 and decreased to 11.97 ± 2.36 MBq/cm3 at one year (p<0.002). The mean of T2 relaxation times before and one year after therapy were 96.91 ± 17.61 ms and 84.29 ± 9.41 ms, respectively (p<0.001). The mean serum TSH receptor antibody (TRAb) levels before therapy, at one month and one year control visits were 7.4 ± 3.4 U/L, 5.6 ± 4.5 U/L and 1.7 ± 1.5 U/L, respectively (p<0.004). No correlation between changes of TRAb and activity parameters has been found. Anti-CD20 treatment seems to have a beneficial effect for the clinical course of GO, and this effect is stable for five years. Anti-CD20 antibody is a valuable option in second line therapy of severe, active GO.