Az egyén jelentős mértékben függ a társadalomban betöltött szerepétől, pozíciójától. Emellett a családi közeg is dominánsan hat személyiségének alakulására. Franz Kafka egy abszurd történetbe, Az átváltozás című novellába ágyazva mutatja be az emberi viselkedés ellentmondásait. Főszereplőjének, Gregor Samsának, kiszámíthatatlan reakciók szélsősége közepette kell megélnie identitásválságát és elfogadnia a torz külsejével járó megaláztatásokat. Az átváltozás mozzanatával mintegy nagyító alá kerül Gregor és környezetének – tágabb értelemben véve pedig a társadalomnak – a viszonyrendszere. Így ez a mű egy nagyon erős társadalomkritikaként is értelmezhető. Az ember helye a természet körforgásában nem mindig olyan egyértelmű. Erre világít rá ez a novella is. Gregor családjában megfigyelhető az, hogy ott inkább viselkednek az emberek állati módon, mint az állati testbe zárt Gregor (állatként): aki sokkal inkább emberi érzéseket produkál, mint a környezete. Ezáltal nyilvánvalóvá válnak a külsőségek álarca mögött rejlő disszonanciák. Kafka Gregor élethelyzetén keresztül ezt a fajta diszharmonikus létállapotot méltóképp reprezentálja az olvasók számára. Szakdolgozatom voltaképpen egy próba. Kísérlet arra, hogy interpretáljam egy olyan szerző olyan főszereplőjének történetét, mely mellőzi a racionalitás szabályait.