Szakdolgozatomban Gaston Leroux legismertebb és legsikeresebb regényét, az 1910-es Az operaház fantomját és több filmes-színházi adaptációját elemzem részben a műfaj, a krimi és a gótikus esztétika szempontjából. A benne fellelhető motívumok közül a tükröt, a maszkot és a női tekintet veszem közelebbről is szemügyre, hogy aztán áttérjek valóság és fikció kapcsolatára Leroux narratívájában, pontosabban, hogy hogyan próbálja meg elhitetni az olvasóval, hogy a története igaz. Választ keresek azokra a kérdésekre, hogy hogyan egyeztethető össze a műben megjelenő zseni a filozófiai hagyomány néhány híres zsenifogalmával – Kant, a Schlegel-fivérek, Schelling és Hegel nyomán; végül, de nem utolsó sorban pedig, hogy hogyan jelenik meg, mit képvisel és mi a jelentősége a műben Don Juan legendás figurájának.