A cerebral paresis a központi idegrendszert ért nem progresszív jellegű károsodás, mely az emberi fejlődés korai szakaszában következik be. A cerebral paresissel élő személyek kezelése egy komplex, funkcionalitást és életminőséget középpontba állító rehabilitáció keretein belül valósulhat meg.Kutatásom során az volt a célom, hogy megvizsgáljam, miként változik a fiziológiáshoz képest a kéz finommotoros funkciója célzott gyógytornával, meghatározott időintervallumon belül, ami jelen esetben 12 hetet jelentett. Ezen kívül azt is tanulmányoztam, hogy vizsgált alanyaim kerekesszékhez kötötten miként tudnak a mindennapi tevékenységekben boldogulni. A tornák 12 héten keresztül heti 1 alkalommal valósultak meg kerekesszékes szakkör keretein belül, melyet a Debrecen Nagytemplomi Református Egyházközösség Immánuel Otthonában végeztem. A terápia megkezdése előtt és befejezése után minden résztvevő esetében felmértem a Functional Independent Measure globális állapotfelmérő skálát, a Jebsen Hand Function Test nevű kézfunkciós tesztet, a kéz izomerejét konyhamérleg segítségével, illetve a hüvelykujj szorítóerejét Jamar® hidraulikus csipeszes mérőműszer használatával, továbbá a kerekesszékes sprintet, mely a helyváltoztatás gyorsaságát mérte fel egy meghatározott táv megtételével. Összességében elmondható, hogy a betegség lefolyását figyelembe véve, egy életen át tartó cél a folyamatos figyelés, fejlesztés, ezáltal biztosítva a rehabilitáció hatékonyságát.