Vizsgálataink során választ kerestünk arra, hogy az üledékekben található Cladocera maradványok alkalmasak-e a recens állapotok igazolására. Amennyiben alkalmasak a recens állapotok igazolására, úgy megfigyelhetőek-e élőhelyhez való kötődések sekély eutróf vízterekben is. Ezeket az eredményeket felhasználva rekonstruáltuk a Marótzugi Holt-Tisza feltöltődési folyamatait, a szélsőséges vízjárásait. A vizsgálataink során a szűrt recens minták gyűjtésekor esetenként nagyobb faj és egyedszámot tapasztalhattunk. Az üledékvizsgálatok alátámasztották, hogy a szűrt mintákban az alzathoz kötődő fajok alulreprezentáltak. Az üledékben csak az erősebb kitinvázzal rendelkező fajok (Chydorida) maradványok találhatóak meg. A puhább kitinvázzal rendelkező fajoknak (Daphnia-k) csak bizonyos részei maradnak meg az üledékben (utópotroh, tartóspeték). Az üledékben található maradványook jó alternatívái lehetnek egy faunisztikai felmérésnek. A habitatkötődés vizsgálatok során megfigyeltük, hogy sekély vízterekben is kialakul a makrofita állományhoz vagy a pelágikus régióhoz való kötődés, azonban nem tudtunk különbséget tenni az emerz és szubmerz makrofita állomány között a Cladocera maradványok alapján. Egyértelmű különbséget tapasztaltunk viszont a litorális és a pelágikus élettér maradványai között. Sekély eutróf holtmedrek esetében megfigyeltük a mikrohabitatok keveredését. Az üledéklakó fauna a nyíltvizes régióban is jelentős mértéket képviselt.
A tavi rekonstrukció során egyértelműen ki lehet mutatni a vízszintingadozásokat és az elárasztások nyomait. Alacsony vízállás esetén a növényzethez kötődő, míg magas vízállás esetén a nyíltvizi fajok dominálnak. Az elárasztások is kimutathatóvá váltak a Cladocera közösségek megváltozásával, ilyenkor a homokos, iszapos alzatot kedvelő fajok dominanciája érvényesül. Vizsgálatainkkal egyértelműen igazoltuk, hogy a paleolimnológiai elemzések képesek a holtmedrek múltbeli változásait bemutatni, lehetőségünk van tavi rekonstrukciókra és következtetéseket vonhatunk le a jövőt illetően a holtmedrek állapotának változásáról.

The aim of our work was to assess whether Cladoceran remains obtained from sediment samples reflected the recent species assemblages of the respective aquatic habitats. In that case they proved to be applicable indicators of the current state, our further aim was to test whether shallow eutrophic waters could be characterized by Cladoceran assemblages based on habitat preferences of the observed species. Lastly, we also intended to reconstruct the temporal course of filling-up and the effects of water-level extremities in the Marótzugi Holt-Tisza oxbow using this paleolimnological approach. Our results point to the fact that water samples indicated higher species abundance and individual numbers at the assessed habitats as compared to the respective sediment samples. The analyses of sediment samples also suggested that benthic species were under-represented in water samples. In the sediment we found predominantly the remains of those species which had harder chitin crust (Chydorida spp) while species with softer crust (Daphnia spp) were only represented by certain body parts (postabdomen, dormant, resting eggs). We also proved that the assessment of subfossil Chladoceran remains could offer a useful tool for faunistic surveys. Habitat preference analyses proved that pelagic and macrophyte-dominated regions could be characterized by peculiar species assemblages. In the latter case, however, no further distinction could be made between the habitats dominated by either emerged or submerged macrophytes based on the Cladoceran remains. Samples from the littoral and pelagic habitats, on the other hand, were easily distinguishable. In the case of shallow, eutrophic oxbows we observed mixed microhabitats. The benthic fauna was also highly abundant in pelagic regions. Based on the Cladoceran remains we could unequivocally demonstrate the effects of the historical water-level fluctuations. At low water-levels the macrophyte-associated species while at high water-levels the pelagic ones dominated. Floods had also changed the Cladoceran assemblages by resulting in dominance of those species which prefer sandy or muddy bottoms. Our results clearly demonstrate that paleolimnological analyses offer a suitable tool to assess the historical development of oxbows and lakes. This approach also allows us to predict the forthcoming changes in the ecological state of oxbows.