A fészeklakó madarak fejlődésének korai szakasza fontos periódus, mely során a negatív és pozitív hatások különösen erősen befolyásolhatják a fejlődő fiókák rövid- és hosszútávú fitnesszét. A fészeklakó fiókák kiszolgáltatottak a fészekparazitáknak, és teljesen a nevelő szülők gondoskodásra vannak utalva. PhD dolgozatomban három terepi vizsgálat eredményeit mutatom be, melyekben két biotikus tényezőnek, az ektoprarazitáknak és a szülői gondoskodásnak a korai fejlődésre kifejtett hatását vizsgáltam házi verebek fiókáiban. A háziverebek fészkeiben talált fészeklakó atkák nem befolyásolták közvetlenül a fiókák növekedését és túlélését. Viszont az egészségi állapotukra így is hatással voltak, és ezek az élettani változások összességében arra utalnak, hogy a vérszívó atkák káros hatása elsősorban gyulladásos folyamatok, nem-specifikus immunreakciók és anémia kiváltásán keresztül jelentkezik, ami később komoly fitness-következményekkel járhat. A verébfészkekben talált vérszívó atkák eloszlásai nem voltak magyarázhatók a mások által korábban leírt gazdapreferencia-mechanizmusokkal, a paraziták nem preferálták a jobb táplálékforrást, biztonságosabb környezetet vagy a kevésbé hatékony immunitást mutató fiókákat. Az atkák prevalenciája viszont erős negatív korrelációt mutatott a verébfiókák relatív korával és tollazatuk fejlettségével. Ez azt jelezheti, hogy az atkák aktívan elkerülik a fejlett, már kirepülés előtt álló fiókákat, és ez a viselkedés fontos szerepet játszhat az atkák fészekaljon belüli eloszlásában. A fejlett fiókák felismerése és elhagyása előnyös lehet az atkáknak, mert így a fészekben maradva jobbak a túlélési, párzási és a táplálkozási esélyeik. Habár számos vizsgálat mutatta ki a háziveréb-hímek melanin begyfoltjáról, hogy kondíciófüggő jelleg, az újabb kutatások fényében a szexuális szelekcióban való szerepe csekélynek bizonyult. Vizsgálatomban én sem találtam arra utaló bizonyítékot, hogy a begyfolt mérete jelezné a szülői gondoskodás minőségét, legalábbis a vizsgált viselkedésekben. A nagyobb begyfoltú hímek nem mutattak nagyobb etetési aktivitást és nem voltak kockázatvállalóbbak, valamint szaporodási sikerük sem volt nagyobb, mint a kisebb begyfoltúaké. Így a szexuális szelekció „jó szülő hipotézis” modellje nem érvényesül ebben a populációban. Mivel arra sem találtam bizonyítékot, hogy a tojók saját szülői erőfeszítéseiket párjuk begyfoltméretéhez igazították volna, az „eltérő befektetés” hipotézist is el kell vetni. A nagyobb begyfoltú hímek nem voltak „megbecsültebbek” (vagyis párjuk nem növelte meg saját erőfeszítéseit), ez pedig arra utalhat, hogy az ilyen hímek választása nem jár közvetett (pl. genetikai) haszonnal. Végül az eredmények alapján a „csereviszony hipotézis” sem tartható, legalábbis a nagyobb begyfoltú hímek sem voltak rosszabb szülők, mint a kicsi (vagy átlagos) begyfoltú társaik. Mindezek azt jelzik, hogy a begyfolt a háziveréb-hímekben nem olyan jelleg, ami a tojók számára őszintén tükrözi viselője szülői képességeit.

In altricial birds, early development constitute a critical period. During this time, rearing conditions may have both short- and long-term fitness consequences. Developing altricial nestlings are exposed to nest parasites and rely totally on parental assistance (e.g. nutrition effort and defense). In this thesis, I present the results of three observational field studies that concern two important biotic factors during early life of house sparrows: parasitism and parental assistance. In the first study I investigated whether intense loads of nest-dwelling blood-sucking mites affect condition and health state of developing house sparrow nestlings. Natural levels of ectoparasitic blood-sucking mites had no significant negative effect on body condition and size of fledgling sparrows. Health state of developing chicks was, however, influenced by mite parasitism, by affecting their blood profile (by activating inflammatory processes) and causing anaemia. In the second study I attempted to reveal factors and mechanisms that shape intranest distribution of macronyssid fowl mites on house sparrow nestlings. Body size and condition played no role in shaping within-brood distribution pattern of nest-dwelling mites. Instead, intranest variance of mites was found correlating with developmental status (age and feather development) of sparrow chicks, indicating that mites abandon nestling close to fledging to avoid removal from the nest. Identification and abandonment of mature nestlings that are ready to fledge could be adaptive for the parasites, allowing them to stay in the nest and continue reproduction. Contrary to many studies where within-brood variance in barasite burdens are explained by the parasites’ preferences for certain kinds of host characteristics, this result suggests that this type of behavioural adaptation (avoidance istead of preference) may also significantly shape intranest distribution of parasites - at least in certain types of parasites and in certain developmental status of hosts. In the third study I investigated whether aspects of parental quality of house sparrow males (in form of nestling provisioning, risk-taking) as well as nestling quality and intranest survival is related to their secondary sexual trait (badge size), allowing females to gain direct benefits when choosing mates on their basis. Parental contribution (nestling provisioning and risk-taking) of male sparrows during the intranest phase of offspring development was not associated with body condition and fledging success of their chicks. Moreover, both paternal and maternal investment in a social pair was independent of the male's badge size, suggesting that both direct (according to the good parent hypothesis) and indirect (according to the differential allocation hypothesis) fitness benefits for the females are independent of this trait, and that badge size is probably not a signal that females can rely on when assessing real parental ability in house sparrows.