Napjainkban, a klímaváltozás igen súlyosan hat a mezőgazdasági termesztésre, hiszen egyre gyakoribbak a súlyos aszálykárok, amelyek az élelmezési szempontból legfontosabb növényeket sújtják, illetve a talajok kiszáradásában is szerepük van. A világszinten jelen lévő klíma-probléma kezelésében a szárazságtűrő képesség növelésére irányuló, tőkeigényes nemesítési programok helyett a legalapvetőbb beavatkozást (a kisgazdálkodók számára is) az öntözés jelenti.

A valószínűsíthető globális éghajlatváltozás miatt az Alföldön is évről évre egyre erősebben érezhető a mediterrán hatás északi irányú eltolódása és különböző szélsőségek is jellemzik időjárását, így nyilvánvaló, hogy a nagy vízigényű zöldségnövények eredményes termesztéséhez az öntözés mindenképpen szükséges, különösen a gyakori aszályos nyári hónapokban (amely időszakra esik a legtöbb zöldségnövény vegetációs periódusa).

Köztudott, hogy az öntözés talajra gyakorolt hatása lehet kedvező, de lehet kedvezőtlen is. A kedvező hatások általában jobban ismertek, azonban figyelmet kell fordítanunk az öntözés a talajtermékenység csökkenésére gyakorolt hatásaira is.

Kutatómunkámat azon előzményekre alapozva kezdtem el, miszerint a Karcag környéki kiskertekben igen nagy az öntözés hatására kialakuló másodlagos szikesedés veszélye. A fúrott kutakból származó vízminták összetételéből, illetve az azokból számított értékekből (sókoncentráció, SAR-érték, Na%, szódaegyenérték) megállapítható, hogy a térség rétegvizei nem alkalmasak a feltétel nélküli az öntözésre. Az előzmények és a jelenlegi helyzet felmérése alapján felvetődött a kérdés, hogy amennyiben ezeket a körülményeket adottnak vesszük, van-e lehetőség az öntözés lehetőség szerinti optimalizálására, a talajt kevésbé terhelő öntözés megvalósítására.

A kérdés szakmailag megalapozott megválaszolása érdekében egy olyan komplex kísérletet állítottunk be a Debreceni Egyetem Agrár Kutatóintézetek és Tangazdaság (DE AKIT) Karcagi Kutatóintézet (KKI) liziméter állomásának 12 átfolyó vizes liziméterében, amely egy jól behatárolt rendszerben teszi lehetővé az öntözésnek a talaj nedvesség- és sótartalmára, illetve a növényre gyakorolt hatásainak szabatos vizsgálatát. Jelzőnövényként bokorbabot (Phaseolus vulgaris L. var. nanus) termesztettünk. Továbbá indokoltnak láttuk ilyen körülmények között egy talajkondicionáló szer (PRP-SOL) hatásának vizsgálatát is.

Kutatómunkánkban két szezon alatt volt lehetőségünk vizsgálni az öntözés és a talajkondicionálásnak a talajra és az indikátor növényre gyakorolt hatását. Eredményeink alapján megállapítható, hogy a talajkondicionálás maximálisan ajánlható az adott feltételek javításának és az öntözés káros hatásának minimalizálása érdekében. A PRP-SOL talajkondicionáló szer megfelelt az elvárásoknak, alkalmazása a talajszerkezet javításával a talaj nedvességtartalmában és sóprofiljában is pozitív változásokat eredményezett.

A komplex kísérlet egy másik eleme, az öntözés gyakoriságának a talaj nedvességkészletére gyakorolt hatásának vizsgálati eredményei alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy a zöldségtermesztés gyakorlatában a ritkább öntözési forduló javasolható az adott termesztési feltételek mellett.

Az eltérő minőségű öntözővízzel való öntözés hatásai alapján megállapítható, hogy a nem öntözővíz minőségű vizekkel való öntözés során igen nagy hangsúlyt kell fektetni a kijuttatott öntözővíz mennyiségére, szigorúan a termesztett növény vízigényeit kell kielégíteni, hiszen a túlöntözés magában hordozza a másodlagos szikesedés veszélyét. Megállapítható azonban, hogy ennek a kedvezőtlen folyamatnak a hatása talajkondicionálással mérsékelhető.

Az indikátor növényként alkalmazott, sóérzékeny zöldbab morfológiai és terméseredményeit egyaránt javították a talajállapotra is kedvező hatást gyakorló kezelések (hetente kevesebb alkalommal, nagyobb vízadaggal öntözés + talajkondicionálás).

Az általunk vizsgált, kedvezőtlen agroökológiai hatásoknak kitett területeken a talajkondicionálással kombinált öntözésoptimalizálás (mennyiség, gyakoriság kontrollja) javasolt, hiszen így jelentősen javíthatók a zöldségtermesztés feltételei, illetve mérsékelhetők a káros hatások.