A traumakutatás a volt szocialista államokban, köztük Magyarországon is gyerekcipőben jár, ezért fontosnak tartottuk egy hiánypótló, komplex vizsgálat megvalósítását, ami azonosítja a magyar borderline páciensek élettörténetében előforduló traumatikus eseményeket, valamint feltárja a kapcsolatot a gyermekkori traumatizáció és borderline betegek körében megjelenő disszociáció, impulzivitás, öngyilkossági kísérletek és szándékos fizikai önsértések között. Vizsgálati mintánkat összesen 204 fő alkotta, 80 borderline páciens, 73 depressziós kontrollszemély és 51 egészséges kontrollszemély. Kutatásunkban a csoportok közötti összehasonlítások megmutatták, hogy a borderline betegek halmozódó és súlyosabb paraméterekkel jellemezhető traumatikus eseményeket szenvedtek el gyermekkorukban, mint a depressziós és egészséges kontrollszemélyek. A borderline páciensek minden vizsgált tünet tekintetében súlyosabb képet mutatnak a depressziós betegekhez képest: gyakoribb és súlyosabb disszociatív tüneteket élnek át, impulzívabbak, extrém gyakran bocsátkoznak szándékos fizikai önsértésekbe és többször követnek el öngyilkossági kísérletet. Az általunk vizsgált borderline fekvőbetegek döntő többsége bizonyára kimeríti a komplex PTSD kritériumait. A borderline csoporton belüli összehasonlítások megmutatták, hogy az extrém gyakorisággal történő önsértések egyszerűen kikérdezhető indikátorai a súlyos gyermekkori traumatizációnak, a disszociációnak, az impulzivitásnak, valamint a súlyosabb borderline pszichopatológiának. A súlyosabb paraméterekkel jellemezhető gyermekkori traumatizáció rizikótényezőnek minősül a patológiás disszociáció és az impulzivitás kialakulása szempontjából. A gyermekkori traumatizáció, valamint az önsértések és öngyilkossági kísérletek kapcsolatában az impulzivitás és a disszociáció közvetítő szerepet tölt be, vagyis a borderline betegek esetében számolni kell a szuicid kísérletek kialakulásának - a reménytelenségtől és a depressziótól - eltérő útjával. Vizsgálatunk remélhetőleg felhívja a szakemberek figyelmét a gyermekkori traumatizáció borderline személyiségzavar kialakulásában betöltött kóroktani szerepére, és a klinikusokat arra sarkallja, hogy borderline betegeiknél célirányosan keressék a traumára utaló tüneteket, adatokat. A szakemberek ezen ismeretek birtokában könnyebben nézhetnek szembe a borderline betegek kezelésével kapcsolatos kihívásokkal, illetve a terápiás módszereket a populáció sajátságaihoz igazíthatják, ezzel is növelve a terápia hatékonyságát.

To the best of our knowledge, in Hungary and in the European Post-Soviet states there have been no studies that have investigated the role of traumatic childhood experiences in the development of borderline personality disorder. The primary aim of this study was to explore the relationship between childhood traumatic experiences and borderline symptoms, such as dissociation, impulsivity, suicidal behavior and nonsuicidal self-injurious behavior in Hungary. The sample consisted of 204 subjects, 80 borderline inpatients, 73 depressed control patients and 51 healthy control subjects. Five major findings emerged from this study. First, in this study between group comparisons revealed that borderline patients were exposed to more severe traumatic childhood experiences, such as multiple traumas and early, intrafamilial sexual abuse, than depressed and healthy controls. Second, every symptom which was examined in this study shows that the psychopathology of borderline patients is more severe than the psychopathology of depressed patients. More specifically, borderline patients reported pathological dissociation, more severe impulsiveness, and a higher number of self-injurious acts and suicide attempts. Third, comparisons in the borderline group suggest that the frequency of nonsuicidal self-injury in borderline inpatients can be regarded as an indicator of the severity and complexity of childhood traumatization, of the severity of dissociation and impulsivity, and of the severity of current borderline psychopathology. Fourth, we have found that childhood traumatization, particularly early sexual abuse and the higher cumulative trauma score were highly predictive of pathological dissociation and impulsivity. Fifth, our study revealed that impulsivity and dissociation are important links between early maladaptive experiences and self-injurious and suicidal behavior. These findings suggest that clinicians have to consider another factors, apart from depression and hopelessness, in the development of suicide attempts in borderline patients. This study will, hopefully, encourage Hungarian clinicians to assess the childhood experiences of borderline patients more thoroughly, bringing the high likelihood of childhood abuse to clinicians’ attention. A better appreciation of the possible childhood abuse experiences of borderline patients may, hopefully, help clinicians view them as survivors of abuse with specific treatment needs.