A tüdőrák egy kiemelt szocioökonómiai problémát jelent. A világon a második leggyakrabban diagnosztizált rosszindulatú daganatos megbetegedés, és az első helyet foglalja el a daganatos halálokok között. Sajnálatos módon a tüdőrákos esetek döntő többsége előrehaladott stádiumban kerül felfedezésre, melyben a túlélési esélyek már jelentősen csökkentek. A korai stádiumokban viszont jó prognózissal lehet számolni, így a tüdőrák korai felismerése kulcslépést jelent a tüdőrák specifikus mortalitás csökkentésében. Ennek eszközét a szűrővizsgálatok képezik, azonban Európában még nem alakították ki a gold standard tüdőrákszűrő eljárást. A korai stádiumú tüdőrák döntően pulmonalis nodulusok formájában jelenik meg, ritka esetben cystosus területek vagy heges kötegek képében. Számos vizsgálat megállapította, hogy ezen elváltozások az alacsony dózisú CT-n is jól detektálhatók, így az LDCT potenciálisan hatékony szűrőmódszert jelenthet. A tüdőrákszűrő programok célpopulációját elsősorban a tüdőrákra nézve magas kockázattal rendelkező személyek alkotják. Ezt a populációt eleinte meghatározott kritériumrendszerek alapján azonosították, azonban egyre több szakmai csoport az egyéni kockázatbecslést hangsúlyozza. Több társaság is dolgozott ki irányelveket a tüdőgócok kivizsgálására és követésére vonatkozóan, így próbálva a tüdőrákszűrés, illetve az incidentálisan felfedezett nodulusok menedzsmentjének hatékonyságát maximalizálni. A Debreceni Egyetem Kenézy Gyula Egyetemi Kórházban végzett vizsgálatunk során 103 páciens kitöltött kérdőívét és Siemens Somatom AS 64 szeletes CT-vel készült LDCT képanyagát dolgoztuk fel. Ebből a populációból két egyént emeltünk ki korai tüdőrákra gyanús pulmonalis nodulus miatt, és náluk a Brock modell alapján tüdőrák rizikóbecslést végeztünk.