Daganat-epidemiológiai szempontból a tüdőrák az egyik legmagasabb incidenciával rendelkező malignóma, világszerte magas halálozási rátával. Ez a tény különösen érvényes Magyarországra, mivel százezer főre vetítve 109 fölötti prevalenciával bír (1), az EU országok között a legmagasabb érték. A tüdőrákok döntő többsége az un. nem-kis-sejtes tüdőrákok (NSCLC -Non-Small-Cell Lung Carcinoma) csoportjába tartozik, melyhez a tüdő adenokarcinóma is tartozik, ami jelen vizsgálat tárgyát képezte. A DE KK Pathologia Intézetében végzett és publikált korábbi vizsgálatokkal immunhisztokémiailag kimutatták, hogy a carboxypeptidase-M (CPM) enzim-fehérje a tüdő adenokarcinómák egy részében jelentős mennyiségben termelődik a neoplasztikus sejtekben (is), és a CPM pozitivitás az EGFR-rel együtt kb. 80%-os prevalenciával közösen expresszálódik a daganatsejt-membránon, azaz koexpresszálódik (5). Klinikopatológiai követéses (follow up) vizsgálatok arra utaltak továbbá, hogy a CPM+ -EGFR+ (dupla pozitív) daganatos betegek túlélése jelentősen alacsonyabb, mint a fenti fehérjéket nem termelő (dupla negatív) daganattal rendelkező betegeké (5). Bár a CPM enzimatikus működése az EGFR egyik ligandján, az EGF-en (epidermális növekedési faktoron) ismert, ami elősegíti a stabil kötődést a receptorhoz, mégis a tüdő adenoarcinómákban tapasztalt CPM-EGFR koexpressziónak, ill. a vele kapcsolatban kimutatott alacsony túlélésnek molekuláris patomechanizmusa pontosan nem tisztázott. Így indokolt volt ezt a kérdéskört tovább vizsgálni. Bár a fent citált közlemény publikálása idejében már felvetődött az EGFR fehérjét kódoló gén amplifikációja vagy funkciónyerő mutációjának patogenetikai elvi lehetősége ezekben az esetekben, technikailag akkor erre nem volt lehetőség ilyen irányú nagy tömegű vizsgálatra. Jelen vizsgálattal arra kerestünk választ, hogy van-e kimutatható összefüggés a tüdő adenokarcinómák CPM és/vagy EGFR fehérjék immunhisztokémiai pozitivitása és a daganat EGFR-re, valamint KRAS-ra vonatkozó rutin molekuláris patológiai módszerekkel meghatározott génstátusza között.Jelen kis esetszámon végzett vizsgálatokból származó eredmények azt mutatják, hogy lényegében nincs kimutatható szoros összefüggés az immunhisztokémiailag detektálható EGFR, CPM fehérjék, ill. az EGFR-CPM együttes kifejeződése és az EGFR, valamint a KRAS gének molekuláris patológiai státusza között. Ez alapján további vizsgálatok szükségesek az EGFR-CPM koexpressziót mutató tüdő adenokarcinómákban észlelt kedvezőtlen kórlefolyást eredményező folyamatok e-fehérjékkel esetlegesen összefüggő prediktív szerepének feltárása érdekében.