A perhatékonyságról alkotott kép a hazai pereket illetően az utóbbi évtizedekben eléggé negatív megítélés alá esett a jogirodalomban és a köztudatban egyaránt. A hazai jogalkotói törekvések a perek futamidejének optimalizálására az évtizedek alatt nem vezettek tartós eredményre. Koncepcionális változtatásokra volt ezért szükség. A Kormány 1267/2013. (V.17.) határozatában elrendelte egy új polgári perrendtartás megalkotását, amelynek nem titkolt célja a perhatékonyság rendszerszintű megvalósítása volt. Úgy gondolom, hogy a téma aktualitásából mit sem veszített, hiszen az utólagos hatásvizsgálat csak most, egy évvel a törvény hatályba lépése után válik igazán hangsúlyossá, így a szakdolgozati témaválasztásom mögött is ez az indok állt. A dolgozat első részében célom megvizsgálni a perhatékonyság fogalmának tartalmi elemeit, elméleti eszközeit, majd történeti és jog összehasonlító módszerrel megnézni gyakorlati megvalósulásának hazai és nemzetközi példáit. A dolgozat második felében a 2016. évi CXXX. törvényre koncentrálva, igyekszem felvázolni a 2018. január 1-én hatályba lépett új Polgári perrendtartás perhatékonyságot célzó egyes módosításait és új jogintézményeit.