A büntetőeljárásban a tanú vallomása olyan kiemelkedő jelentőségű bizonyítási eszköz, amely a bizonyításba bevonult új technikai és tudományos módszerek ellenére a büntető ügyekben rendszerint mással nem pótolható. Ha a terhelt a büntetőeljárás során él a vallomástétel megtagadásának jogával és nem tesz vallomást, a tényállás megállapításához szükség van a tanú közreműködésére, vallomásának beszerzésére. A bűncselekmény egy múltban lejátszódott esemény és a hatóság tagjai közvetlenül nem szemtanúi a történéseknek, ezért szükséges a tanú vallomása, ugyanis ha a tanú az általa észlelt és birtokában lévő, a büntetőeljárás szempontjából releváns tényeket, adatokat, körülményeket a kihallgatása során az eljáró hatóságok számára hitelesen, a valóságnak megfelelően előadja, nagymértékben hozzájárul a tényállás alapos és hiánytalan felderítéséhez, az objektív igazság kiderítéséhez, az igazságszolgáltatás eredményes működéséhez. Szakdolgozatomban be kívánom mutatni, hogy miért van szükség tanúra a büntetőeljárásban, mi a szerepe a bizonyításban és vallomása miért nélkülözhetetlen az igazságszolgáltatás eredményes működésében. Ezért a dolgozatom első részében a tanúbizonyítás történeti áttekintését követően a tanú bizonyításban betöltött szerepéről írok, tisztázva a bizonyítás általános szabályait, alapfogalmait, illetve azt, hogy a büntetőeljárásban ki hallgatható ki tanúként és azáltal, hogy a büntetőeljárás szereplőjévé válik, ismertetem a tanú kötelezettségeit és jogait. Részletesen foglalkozom a tanú kihallgatását szabályozó azon eljárási normákkal, amelyek a tanúvallomás megtételét szabályozzák, kitérve a gyermekkorú tanú kihallgatásának speciális szabályaira, továbbá foglalkozom a tanúvallomás megtételének akadályaival és a vallomást befolyásoló tényezőkkel is, amely eljárási szabályok és tényezők a vallomások értékelhetősége szempontjából különös jelentőségűek.