A dolgozatom témájának kiválasztásánál jelentős szerepet töltött be az, hogy a választott jogintézmény már az egyetemi tanulmányaim során felkeltette az érdeklődésem. Azóta is foglalkoztat a gondolat, hogy mivel jár a személyiségi jogok megsértése, egyrészről a valóságban nem manifesztálódó sérelmet elszenvedő oldaláról, hogyan eredményezheti a jogsértés a lelki egyensúlyúnak a kedvezőtlen elmozdulását, másrészről az, hogy hogyan és milyen mértékben szankcionálható az ilyesfajta jogsértés a jogsértővel szemben, aki mindezt a jogsértésével kimunkálta. Ezen érdekességekből adódón választottam a „hányattatott sorsú” nem vagyoni kártérítést felváltó sérelemdíj jogintézményét, ami pontosan az említett személyiségi jogsértéseket hivatott szankcionálni. Ahogyan elkezdtem utánajárni a választott jogintézménynek, illetve annak változásoktól nem mentes történetének, egyre inkább elkezdett az foglalkoztatni, hogy vajon a kisebb súlyú jogsértések, hogyan egyeztethetők össze ezzel a jogintézménnyel, egyáltalán lehetséges e ez. Egy alkalommal el is gondolkoztam azon, hogyha valaki egy negatív horderejű megjegyzést tesz rám, akkor én egyből a bírósághoz fordulhatok e, később, ahogyan minél inkább a jogintézmény mélyére ástam, rájöttem, hogy a korábban magamnak feltett kérdés nem is volt akkora badarság. És még inkább elkezdett foglalkoztatni a személyiségi jogsértések körében megjelenő, enyhébb súlyú, bagatell igényeknek a léte, az csak hab volt a tortán, hogy a 2013. évi magánjogi kódex körében megjelenő sérelemdíjnak ez egy igen kiemelkedő kérdéskörét is képezte. Ezen indítatásból adódóan elszántam magam, hogy az általam megkedvelt sérelemdíjról, azon belül a bagatell igényekről, ügyekről fogok írni. Így kerül most sor a szakdolgozatom megírására olyan formában, hogy a lexikális, absztrakt tudást szem előtt tartva, de mellette mégis jogesetekkel alátámasztva, a gyakorlat mezejére lépve szeretném bemutatni a választott témát. A teljes átláthatóságra törekedve első körben a sérelemdíj története, illetve a jogintézmény bemutatása kap helyt, úgy, hogy egészen az ókori római jogtól eredeztetve szeretném „feltárni” a mai személyiségvédelem szempontjából kiemelendő, akkori jogintézményeket, arra hangsúlyt nem fordítva, hogy azok még kezdetlegesek voltak. Ezen nemzetközi kitekintést követően, hasonlóképpen szeretném kifejteni a hazai jogfejlődést is. Majd a sérelemdíj kialakulására, illetve annak szükségességére a nem vagyoni kártérítés változásain keresztül szeretném felhívni a figyelmet, amelyet négy nagyobb részre osztva mutatok be. Később maga a jogintézmény áttanulmányozása kerül kifejtésre, oly módon, hogy egyszerre fordítok figyelmet mind bemutatására, mind pedig az igen jelentős változásaira is. Rátérve a dolgozat szívét képző bagatell részre, célom a fejezettel áttekinteni magát a csekély jelentőségű igényeknek a mibenlétét, és ezen igényekből adódó ügyeknek kapcsán megjelenő bírósági álláspontokat, hogy milyen irányzatok, megközelítések vannak, amelyekkel védekeznek a bíróságok a bagatell igényekkel szemben. Majd a már említett gyakorlat mezejére lépve, ezen megjelenő megközelítéseket szeretném alátámasztani a gyakorlatban már megjelent jogesetekkel. Végső soron arra keresem majd a választ, hogy van e olyan közös megoldás a bagatell ügyek kiszűrésére, amely szélesebb körben elfogadhatónak és alkalmazhatónak bizonyul. Kezdve mindezt az említett történeti áttekintéssel.