A diplomamunkámban az osteoporosis elleni szerek jelentőségével, s főként fogászati vonatkozásaival foglalkoztam. Célom az volt, hogy dolgozatomban ismertessem az osteoporosis kialakulásának mechanizmusát, annak terápiás lehetőségeit és a fogászati kezelésekkel való összefüggéseit. Az osteoporosis napjainkban meglehetősen gyakori betegség, melynek hátterében a csont megváltozott anyagcseréje áll.A csont szerves és szervetlen állományból áll, melyek a csontritkulás folyamata során egyaránt csökkennek. Ennek következményei a csontok ellenálló képességének csökkenése, illetve a spontán csonttörések. A biszfoszfonátok előnyös tulajdonsága, hogy az osteoclastok hatását gátolják, ezáltal megbízható terápiás szerként használatosak az osteoporosis kezelésében. Dolgozatomban részletesebben kitérek a biszfoszfonátok súlyos mellékhatására, a biszfoszfonátok okozta állcsont-necrosisra (BRONJ). A BRONJ helyett manapság már inkább MRONJ fogalom használatos, ugyanis nem csak a biszfoszfonátok, hanem egyéb antireszorptív és antiangiogen szerek is okoznak ilyen elváltozást. Akkor beszélünk MRONJ-ról, ha a betegnek exponálódott, vagy intra/extraoralisan fistulázó csont látható a maxillofacialis régióban, s ez az elváltozás több, mint 8 hete jelen van, illetve a beteg jelenleg, vagy korábban részesült antireszorptív terápiában, de a kórtörténete alapján állcsontjait nem érte sugárkezelés. A betegség kialakulás esetén nem gyógyítható, ezért a lehető legnagyobb hangsúlyt kell fektetni a megelőzésre, amiben elengedhetetlen szerepe van a fogorvosoknak is; a biszfoszfonát kezelés megkezdése előtt fontos a mobilis fogak, gyökérmaradványok eltávolítása, a carieses fogak konzervatív módon történő kezelése, a periapicalis laesiok felszámolása és a fogpótlások stabilitásának újraértékelése, szükség esetén új fogpótlás készítése. Diplomamunkámban tehát egy gyakori és súlyos fogászati következményekkel járó kórkép farmakológiai és gyakorlati vonatkozásait kívántam a lehetőségekhez mérten a legszélesebb körű információk segítségével felvázolni.