Diplomadolgozatom a címe szerint a vegetáriánus táplálkozás különféle étrendi módozatairól szól. E különös, már-már egzotikusnak hangzó táplálkozási módok mögöttes tartalmát, valódi lényegét megérteni azonban nem egyszerű feladat. A modern kori vegetarianizmus-kutatásban számos tudományág és tudomány képviselteti magát, például a pszichológia, szociológia vagy a gazdaságtudományok egyes területei, mely azt mutatja, sokkal komplikáltabb ez a téma annál, mint pusztán kijelenteni, a vegetáriánus táplálkozás csakis a növényi ételek fogyasztását jelenti. Valójában a vegetarianizmus egyben egy egyedülálló és komplex világképet, szemléletmódot, értékrendet jelent. Az egyén általa és rajta keresztül demonstrálja én-azonosságát és önmeghatározását. Ennélfogva a vegetáriánus táplálkozáshoz gyakorlói egy külön ideológiát társítanak, melynek bár számos árnyalata létezik – amit már a táplálkozási módok is kifejezhetnek –, mégis a vegetáriánusok hit- és értékrendje többé-kevésbé azért homogén. Jelen dolgozatban végigvettem először is a magyar lakosság egészségügyi helyzetének egyes szempontjait (egészségi állapot, egészségügyi költések hányada), az egészségtudatos táplálkozással kapcsolatos globális és hazai trendeket, majd egy kicsit tudományosabb fokozatra kapcsolva néhány nemzetközi és hazai táplálkozástudatossági szegmentálást mutattam be. Ezt vehetjük egyfajta helyzetelemzésnek is, hiszen az egyetlen hipotézisem a dolgozat elején az volt, vajon a vegetáriánus életmód egészségesebb, tudatosabb életformát jelent, mint a húsalapú? Legalábbis gyakorlói egészségesebbnek tartják-e magukat a „normál” táplálkozást folytatóknál? Az „egészséges” rész után tértem rá a növényi alapú táplálkozás szekunder elemzésérem, ahol rögtön az elején sajnos le is lőttem poént: a vegetáriánus táplálkozás mozgatórugói leginkább környezetvédelmi, egészségügyi és etikai megfontolások; a hús nem szeretete és az állatokkal való együttérzés (ez utóbbit kutatásomban az etikai szempontok közé soroltam). Ezek a szempontok egyébként mind visszaigazolódtak a vegetáriánus válaszadók körében a primer kutatás során, ám gazdasági szempontokat nem sikerült kimutatnom. Mind a szekunder, mind a primer kutatásból kiderült az is, a nem vegetáriánus fogyasztók, más szóval, a nemzetközi szakirodalom szerint mindenevők (non-vegetarians vagy omnivores) egész máshogy látják a növényi alapú étrendeket mind értékrendi, mind tápanyagérték szerinti vagy anyagi szempontból. Először is, a nem vegetáriánusok több mint másfélszer akkora arányban gondolják drágábbnak a növényi étrendet, míg a vegetáriánusok több mint fele szerint ez nem így van. A mindenevők többségének határozott meggyőződése, hogy az ember biológiailag mindenevő, így hosszú távon káros és természetellenes rá nézve a (tisztán) növényi alapú táplálkozás. Emellett minden hatodik úgy vélte, elégtelen tápanyagfelvételhez vezet a hús feladása, nem lehet jól lakni tőlük, sőt még hiánybetegségek is kialakulhatnak. Egészen más véleményen volt viszont a másik oldal, a vegetáriánus fogyasztók. Közülük minden hetedik morális, környezeti vagy etikai szempontokra hivatkozott, több mint felük pedig testi-lelki okokkal magyarázta étrendjét. Azon a véleményen viszont kevesen voltak, hogy nem szeretik az állati eredetű vagy húsételeket, ami bizonyára azt mutatja, a növényi alapú étrendválasztás esetén nemigen tudunk élvezeti értékbeli szempontokra hivatkozni. Értékrendi (etikai, környezeti, morális) és egészségügyi (jó közérzet, egészséges) okokra viszont annál inkább. Tehát a hivatalosan felállított hipotézisem ezek alapján is egyértelműen beigazolódott, és akkor még nem is szóltam a Transzteoretikus Modellről, melyből az derült ki, a vegetáriánusok több mint fele szerint egészségesen táplálkoznak, nincs szükségük további lépésekre, és alacsony volt azok száma is, akik nem terveznek egy egészségesebb táplálkozási formára áttérni (de feltételezhető, hogy eddigi étrendjüket kevésbé tartják annak).