Az első állcsont nekrózisról 2005-ban számoltak be. Az MRONJ kialakulásának kockázatát több tényező is befolyásolja, elsősorban az antireszorptív szer típusa és az adagolása módja. A betegség prognózisa függ a beteg általános egészségi állapotától, szájüregi státuszától. Emellett fontos tudnunk, hogy részesült-e a beteg egyéb kezelésekben, mint antiangiogén-, kemo-, szteroid terápia, mivel ezek mind növelik a MRONJ kialakulásának rizikóját. Az implantátumokra való egyre nagyobb társadalmi igény főként azt a korosztályt és egyben betegcsoportot érinti, akik osteoporosis, malignus folyamatok és egyéb szisztémás betegségek miatt részesülnek e terápiákban. Az antireszorptív szerek implantológiai vonatkozása emiatt főként az elmúlt tíz évben keltette fel a fogorvosok és implantológusok figyelmét, mivel az osszeointegráció elmaradásának oka a genetikai, immunológiai és anatómiai okok mellett elsősorban a kemény és lágyszövetek gyógyulásának részleges vagy teljes hiánya. Irodalmi adatok alapján viszont azt látjuk, hogy mindannak ellenére, hogy az osteoclastok mellett gátolja a keratinocyták, T-sejtek, makrofágok, TNF-α sejtek, MMP-9 működését ( melyek mind szükségesek a gyógyuláshoz ), az implantáció sikertelenségi rátája rendkívül alacsony, ennek pontos oka és pathomechanizmusa számos kutatás célját képezi. Diplomamunkámban igyekeztem összefoglalni, hogy a fogorvosoknak és szájsebészeknek miért fontos feladata a magas rizikócsoportba tartozó betegek megfelelő tájékoztatása az állcsontnekrózis kialakulásának kockázatáról. Fel kell hívni a figyelmüket az antireszorptív terápia előtt és alatt is a prevenció és a rendszeres kontroll vizsgálatok fontosságára. Jelenlegi állásfoglalás szerint Magyarországon semmilyen esetben sem engedélyezett az antireszorptív terápiában részesülő betegek dentális implantációja.