Dolgozatomban azt vizsgálom meg, hogy Magyarországon az online és a nyomtatott médiumok, hogyan viszonyultak a labdarúgó-válogatott szövetségi kapitányaihoz. A 2014-es Európa-bajnokság selejtezőjétől az UEFA Nemzetek Ligája előtti utolsó barátságos mérkőzésekig. Ez időszakban öt szövetségi kapitány ült a válogatott kispadján: Pintér Attila, Dárdai Pál, Bernd Storck, Szélesi Zoltán és George Leekens. Ezen kapitányok közül Pintér Attilával kevesebbet foglalkozom, hiszen ő egy selejtező mérkőzésen irányította a magyar válogatottat. És Szélesi Zoltánnal pedig egyáltalán nem, mert csak két barátságos mérkőzésen ült a padon, amíg Leekenst nem szerződtette a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ). Ezt az időszakot tartottam a legérdekesebbnek minden szempontból, mert ezekben az években három különböző megítélésű kapitány ült a padon, és ezen időszak alatt járta meg a válogatott a mennyországot (Eb), és a poklot (Andorra-Magyarország). Az állam rengeteg fociba ölt milliárdjai is itt látszottak megtérülőnek és hatalmas pénz kidobásnak is, noha a politikai oldalával nem szeretnék sokat foglalkozni a futballnak, de lesznek részek, ahol ez nem elkerülhető.