A kísérleti munkánk során inzulinrezisztencia kezelésére szánt növényi hatóanyagtartalmú készítmény preformulációs vizsgálatát végeztük el. Standardizált paprika- és görögszénamagkivonatok Caco-2 humán colon adenocarcinoma sejteken történő felszívódását vizsgáltuk, illetve a kivonatok bélhámsejtekre való toxicitását. Az MTT citotoxicitási tesztet elvégezve elmondhatjuk, hogy a kivonatok Caco-2 sejtekre nézve ártalmatlannak bizonyultak a vizsgált koncentrációkban. A kivonatokból olyan ön-mikroemulgeáló gyógyszer hordozó rendszert (SMEDDS) formuláltunk, mely a kivonatok hatóanyagainak permeabilitását és stabilitását feltételezhetően fokozhatja. A kivonatainkat tartalmazó SMEDDS-et kemény zselatin, illetve hidroxi-propil-metil-cellulóz (HPMC) kapszulákba pipettáztuk, és a kapszulákat 100 ml desztillált vízbe helyeztük. A módosított hatóanyag kioldódási vizsgálatot indirekt módszerrel, DPPH (2,2-difenil-1-pikrilhidrazil) szabadgyök segítségével végeztük el. Kivonataink antioxidáns tulajdonságú komponensei szabadgyökfogó képeséggel rendelkeznek, így képesek voltak megkötni a stabil DPPH szabadgyököt. A DPPH szabadgyök oldata színváltozáson ment keresztül, az oldatok abszorbanciáját Shimadzu UV spektrofotométer segítségével, 517 nm-en mértük. Az abszorbancia értékekből kiszámoltuk komponenseink százalékos szabadgyökfogó képességét, mely korrelál antioxidáns kapacitásukkal. A zselatin kapszulák 30 perc, a HPMC kapszulák pedig 60 perc alatt teljesen szétestek. Mindkét kapszula esetében elmondható, hogy a kioldódás végén hatóanyagaink magas, körülbelül 55%-os antioxidáns kapacitást értek el. A HPMC kapszula lassabban esett szét, így felhasználásával retard hatóanyagleadást tudtunk elérni. A HMPC kapszula emelett savas körülmények között nem képes dezintegrálódni, így alkalmazása intesztinoszolvens gyógyszerformulálásra ad lehetőséget.