A hazai búzatermesztés egyre nagyobb kihívásokkal néz szembe, ami az egyre változékonyabb időjárási körülményekhez való alkalmazkodásban nyilvánul meg. Időjárásunkat egyre kedvezőtlenebb csapadékmennyiség és annak eloszlása, illetve az ebből adódó aszályos periódusok jellemzik. Dolgozatom célja a különböző nitrogén dózisok agronómiai paraméterekre gyakorolt hatásának vizsgálata, a különböző állománysűrűségek agronómiai paraméterekre gyakorolt hatásának vizsgálata, illetve a vizsgált genotípus (SE-15 őszi búza vonal) adaptációs képességének értékelése volt.Eredményeinkből következtetve a megdőlés mértékét elsősorban a vízellátottság, az évjárat és a talajadottságok befolyásolják, nem pedig a vizsgált paraméterek.Az állománysűrűség egyenesen arányos a területegységenkénti kalászszám alakulásával, legnagyobb kalászszámot a legmagasabb tőszám esetén értünk el.A növénymagasság a genotípusra jellemző magasságnál átlagosan alacsonyabb volt, ugyanakkor nitrogén hatóanyag növelésével a növénymagasság is növekedett. 0 kg/ha nitrogén hatóanyag esetében a tőszám növelésével a magasság viszont csökkent. A termés alakulásában az állománysűrűség fontos szerepet játszik, annak növelése termésnövekedést eredményezett. A talaj gyenge adottságainak köszönhetően a nitrogénkezelések termésnövelő hatást eredményeztek. A hektolitertömeg értékét a magasabb nitrogén hatóanyag szintek növelték, a tőszám viszont csak gyenge hatást gyakorolt az érték alakulására. Az ezermagtömeg vonatkozásában mind a nitrogénszint mint az állománysűrűség jelentős hatást mutatott. A nitrogén hatóanyag növelésével együtt növekedett, míg az állománysűrűség növelésével az érték csökkent