A személyi számítógépek hétköznapjaink látható részévé tették a számítástechnikát, amely most láthatatlan módon egyre több hétköznapi eszközbe költözik át. Ezek a beágyazott rendszerek. Adott célfeladatot megoldó, kis méretű, programozható a környezetet érzékelő, kommunikáló intelligens használati tárgyak, mint a mobil telefon, a digitális fényképezőgép vagy akár egy modern menüvezérelt televizió készülék. Azokban az időkben, amikor az elektronikai használati eszközeink egyszerűbb kijelzőkkel kommunikáltak felhasználójukkal (gondolok itt például olyan televízió készülékekre, amelyek előlapján egy lámpa jelzett egy számmal felette, hogy milyen csatornát nézünk) még tisztán elválasztható volt a villamosmérnök és az informatikusok feladata. Az utóbbi évtizedekben rohamos mértékben megnőtt az igény olyan elektronikai készülékekre amik interaktívan kommunikálnak felhasználójukkal és multimédiás szolgáltatásokat is nyújtanak. Gondoljunk csak egy mai filmlejátszókra amiknek a televíziókészülékekre grafikus menüt kell rajzolnia, számítógépekre tervezett fájlrendszert kell olvasnia, multimédiás állományokat kell lejátszania. Egy ilyent a tisztán elektronikai szakemberek informatikusok segítsége nélkül képtelenek alkotni. Gondolhatunk mindemellett akár a 3. generációs mobil kommunikáció által nyújtandó alapvető szolgáltatásokra. A mai kor informatikusának specializálódnia kell.