A sématerápia egyik fontos fogalma a sémamód, mely hangulati, kognitív és megküzdési komponensekből áll és olyan helyzetekben aktiválódik, melyekre érzékenyek vagyunk (Young és mtsai, 2003). Ezek a módok nem integrálódtak teljesen a személyiségbe, így elhelyezhetők a disszociációs spektrumon. A korai gondozó-gyermek kapcsolat jelentős hangsúllyal bír a személy fejlődését illetően, ugyanis a kapcsolatban elsajátított belső munkamodell tartalmazza a szülővel való kapcsolat és az egyén kötődéssel kapcsolatos reprezentációit. A kutatás célja eme tényezők és a sémamódok összefüggéseinek felmérése, továbbá a kérdőív reliabilitásának és validitásának vizsgálata. A vizsgálati mintát (N=92; 71,73% nő; életkor: 18-82; átlag: 43,66; szórás: 14,52) a kontroll csoport és klinikai, I. és II. tengelyhez tartozó zavarokkal diagnosztizált betegek adták. Az eddigi eredmények szerint az SMI 14 alskálája jó belső megbízhatóságot jelez, illetve a kérdőív mérsékelt konvergens és divergens validitással rendelkezik. Pozitív korrelációt találtunk a maladaptív sémamódok száma és a disszociációs hajlam mértéke között, valamint bizonyos sémamódok és a felnőttkori kötődés típusa közt. A szülői bánásmóddal kapcsolatos eredmények nem támasztják alá a kapcsolatot a bánásmód és sémamódok között a jelenlegi mintán.