Az alultápláltság, mint számos tanulmányból kiderül, nemcsak a fejlődő országokban gond, hanem a kórházi kezelésre szoruló emberek esetében a fejlett ipari országokban is 30-50 százalék körüli az aránya, gyógyításuk 35–70 százalékkal többe kerül, mint a stabil tápláltságú betegeké. Az alultápláltság meghatározásához alkalmazható módszereket már több tíz évvel ezelőtt kidolgozták. Annak ellenére, hogy könnyen elvégezhető, különösebb anyagi ráfordítást nem igénylő módszerekről van szó, a széles körben elterjedt hatékony alkalmazás mind a mai napig várat magára. A leromlott, alultáplált egyén gyógyítása többe kerül és szerényebb eredménnyel kecsegtet, ennek ellenére sem vált a mindennapok természetes velejárójává az ápolásra, gyógyításra szoruló betegek tápláltsági állapotának felmérése és a szükséges táplálásterápia alkalmazása.