A téma aktualitását az adja, hogy az általános szerződési feltételek tisztességtelenségével összefüggésben az Európai Unió Bírósága elé kerülő magyar ügyek egy része arra vonatkozik, hogy az egyértelmű megfogalmazás követelményét ki lehet-e annyira tágítani, hogy abba azok a szakmaspecifikus kikötések is beletartozzanak, és ezáltal tisztességtelennek minősüljenek, amelyeket például a bankok használnak egy devizahitel-szerződés megkötésekor. Felmerül a kérdés, hogy az árfolyamkockázat tartalmára, az azt befolyásoló körülményekre vonatkozóan vajon sokkal részletesebben kellett volna tájékoztatni az átlagosan informált fogyasztót? A vizsgálat során a hangsúly a joggyakorlat elemzésén van. A fogyasztóvédelem, a fogyasztói szerződési jog kialakulásának hátterében az áll, hogy a gyengébb fél védelme érdekében szükséges az állami beavatkozás, hiszen „a fogyasztók kevéssé informáltak, sokszor alaptalanul optimisták, gazdaságilag, szakmailag és jogi szempontból is a kiszolgáltatott” fél pozíciójában vannak. A tárgyalt körben kiemelt szerepe van a prekontraktuális időszaknak, különösen a tájékoztatási kötelezettségnek, amely a fogyasztó alulinformáltságából származó hátrányának kiegyenlítését szolgálja. A fogyasztóvédelem3 mind az Európai Unió keretei között, mind a nemzeti jogokban hangsúlyos terület. Bizonyos helyzetek tisztességtelen4 voltát a jogalkotó meghatározza, a jogalkalmazónak pedig csak a tényállást kell megállapítania, majd rögzítheti a törvényben már megállapított jogkövetkezményt. A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:103. § (2) bekezdése alapján fogyasztó és vállalkozás közötti szerződésben az általános szerződési feltétel tisztességtelenségét önmagában az is megalapozza, ha a feltétel nem egyértelmű. Az értelmezés során a Ptk. 6:86. § (2) bekezdése szerint figyelemmel kell lenni arra az előírásra, hogy kétséges tartalom esetén a fogyasztó számára kedvezőbb értelmezést kell alapul venni. Ezek a rendelkezések összhangban állnak a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 1993. április 5-i 93/13/EGK irányelv 5. cikkével. A Ptk. azonban nem határozza meg, hogy a szerződési feltétel mikor egyértelmű vagy nem egyértelmű. Ezért a bírói gyakorlatnak kiemelt jelentősége van ebben a tekintetben. A téma szempontjából releváns uniós jogforrás, a 93/13/EGK irányelv olyan védelmi rendszert kívánt létrehozni, amely alapján a kikötéseket alkalmazó félhez képest az információk tekintetében hátrányban lévő fogyasztó a szerződési feltételek világos és érthető megfogalmazása, átláthatósága által, ezen követelmények kiterjesztő értelmezésével egyensúlyi helyzetbe hozható. A pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos problémák egyike a szabályozás jellegének meghatározása: az előírások könnyítése érdekében ható tényezők a gazdasági növekedés fokozatos hiteligénye, a pénzügyi szervezetek piaci aktivitásának növelése. Egy megengedő szabályozási környezet ugyanakkor hátrányos lehet a fogyasztók, sőt akár a pénzügyi szervezetek számára is. Előbbiek részére a tisztességtelen feltételrendszer okozhat károkat, míg az utóbbiaknak azért lehet előnytelen, mert olyan piaci magatartásra ösztönzi őket , amely „pillanatnyi piaci pozíció előnye mellett a hosszabb távú esetleges veszteséges működést kockáztatja”. Végsősoron a nem jól működő pénzügyi közvetítőrendszer, valamint a bizalmatlanná vált fogyasztók jelentős egyensúlytalanságot okozhatnak a gazdasági működésben. Az állami beavatkozás hétterében fontos szerepet játszik tehát a fogyasztók bizalomvesztése. Azáltal, hogy a fogyasztók bizalma csökkent a pénzügyi szervezetek és a pénzügyi piacok iránt, azok stabilitása veszélybe került, és ez kihatással lehet a teljes pénzügyi rendszerre.