Megvizsgáltam a vadász szakma által leginkább használt szakterületek oktatását, oktatási formáját mind az erdész, mind a vadász-képzésben. Választ kerestem arra, hogy az adott anyag kellő súllyal szerepel-e az oktatásban, illetve arra, hogy erdész végzettségű szakember szenved-e valamilyen hátrányt az elméleti, illetve gyakorlati képzés mássága miatt vadász végzettségűvel szemben adott témában. Az erdész diákok képzési struktúrájában vadászat, vadgazdálkodás tárgyra a szakképzés alatti összes óraszám (2600 óra) körülbelül 10 %- ában tanulnak vadászati tárgyakat (Vadászat, vadgazdálkodás- elmélet => 140 óra; szakmai gyakorlatok => 60 óra). Erre nem mondhatjuk mindjárt, hogy ez a vadász képzés óraszámának töredéke, mert vannak olyan vadászathoz közvetlenül nem kapcsolódó tárgyak, amelyek az erdész képzésben is jelen vannak. Az erdészeknél tanított vadgazdaságtanon belül, végigvettem a tananyagrészek fontosságát, hiányait. Mivel az erdész diákok főként dunántúlon, nagyvadas területen helyezkednek el, kerülnek kapcsolatba a vadászattal, ezért a vadászati képzésük is főleg erre van kiélezve. A szakképzési központi programok és a gyakorlat által elvártak összevetésével kiderül, hogy elméleti anyagban ugyan kevesebb óraszám jut az erdész diákok vadászati képzésére, de minden, a szakma által elvárt feladat elméleti anyaga ismertetve van a diákokkal általános szinten. Az érdeklődőbb tanulóknak az iskolában lehetősége van a feladatok ismeretek magasabb szintű elsajátítására tanórán kívüli foglalkozások pl: szakkörök, üzemi gyakorlatok, tanulmányutak keretein belül. A számomra kevésnek tűnő óraszámot a gyakorlatoknál találom. A vadászképzésben a gyakorlati óraszám jóval magasabb, mint az erdészképzésben. A gyakorlatokon a diákok 8-10 fős csoportokban vesznek rész. Ennyi ember általában sok, egy feladat ellátásához, így mindig vannak olyanok, akik -mintha nem is lettek volna- gyakorlaton. Véleményem szerint gyakorlati munkákat úgy lehet elsajátíttatni a gyerekkel, ha ők maguk látják, csinálják, esetleg a későbbiekben használják is az elkészített eszközöket, berendezéseket pl: Nagyvad befogó, etető. Ezért értékelődik fel szememben az üzemi gyakorlat fontossága, ahol 2-3 fős csoportokban a munkáltatónál végzik a diákok a feladatokat, így muszáj tevékenyen részt vennie a napi feladatokban, rálátnak a szakemberek munkakörére, megismerik azt. A diákokban tudatosítani kell azt, hogy a nyári gyakorlat nem azért van, hogy a nyári szünidőben is felügyelet alatt legyenek, hanem adott esetben 2-3 hét alatt nyári gyakorlaton annyit tanulhat (ha akar, és az alapjai megvannak), mint fél év alatt a tanévben. A vadász érdeklődésű, vadász pályát választó erdész diákoknak mindenképpen ajánlom, hogy vadgazdálkodási egységhez, vadgazdálkodási ágazathoz jelentkezzenek gyakorlatra. Erre egyébként lehetőségük van a tanrend szerint. Véleményem szerint, ha a gyakorlati képzés hiányosságait pótolja egy erdész diák, akkor azt lehet mondani, hogy a képzés során egy kis érdeklődéssel semmiféle hátránya nincs egy vadász végzettségűvel szemben munkába álláskor.