A Raynaud-jelenség nem ritka kórkép a mérsékelt égövön élő - így hazánk - népességének körében. A betegség már enyhe formájában is állandó kellemetlenséget jelent a betegeknek, akik többsége aktív kereső. Ezért különösen kiemelt jelentőségű ezen betegek követése a költséghatékony diagnosztikájuk és kezelésük megtervezése az optimalizált ápolási idő elérése céljából. Jelen munkánk alapján két vizsgálómódszer alkalmazhatóságának vizsgálatával új lehetőséget nyitottunk meg a „fázós kezű” betegek diagnosztikájában. Míg eddig maga a diagnozis a beteg panaszain, a klinikai képen, laboratóriumi vizsgálatokon és anatómiai vizsgálatokon alapult munkánk alapján megalapozottnak gondoljuk, hogy ki kell egészíteni a diagnosztikai prokollt a funkcionális vizsgálómódszerekkel, úgy mint, izotópos keringésvizsgálatokkal és/vagy lézer Doppler vizsgálatokkal. E módszerek nemcsak a diagnózist segítik, de lehetőséget adnak az objektív betegkövetésre, felhívják a figyelmet esetleges társuló betegség jelenlétére. A RS-ás betegekkel foglalkozó klinikusok nagy dilemmája, azon jelek korai felismerése, melyek szekunder betegségre utalnak. Ahhoz, hogy az itt felsorolt diagnosztikai módszerek prediktív értékét a későbbiekben meghatározzuk a primer ill. a szekunder forma kialakulásának tekintetében pontosan ismernünk kell azok jellegzetességeit ill. korlátait.

Raynaud’s phenomenon is a frequent disease in moderate climate population – as is Hungary. The disease even in its mild form is a debilitating one causing suffering to the patients from whom the majority are active breadwinners. This is the reason why it is of outmost importance the follow up of these patients, their expense efficient diagnosis and treatment planning to obtain an optimal treating period. With our work by the study of usefulness of two methods we opened new possibilities in the diagnosis of patients with cold hands. As until now the diagnosis was based on patient complaints, clinical picture, laboratory and statical morphological examinations based on our work, we consider that the diagnostic protocol should be extended with functional examination methods eg. isotopic circulatory examinations and laser doppler imaging. These methods not only help the diagnosis but give us possibility for the objective patient follow up and point to the coexistence of eventually associated diseases. The big dilemma of clinicians dealing with RS is the early recognition of signs pointing to seconday disease. To know the predictive value of the above mentioned methods for primary and secondary disease we should exactly know their specificities and limitations.