Perman volt az első, aki a fizikailag megalapozott, félempirikus formulát dolgozott ki a párolgás meghatározására. Formulája a rendelkezésre álló sugárzási energia, a párologtató felszín és a légkör közötti gőznyomás különbség és a szélsebesség figyelembe vételén alapul. Formulája segítségével közvetlen a vízfelszínről történő párolgást határozta meg, ezért a formulát úgy tekintették, mint légkör párologtató képességét kifejező indexet, amely egyúttal a potenciális párolgást is jelenti. Ez a formula általánosan elfogadottá vált. A formula alkalmazása során elsősorban a szélfüggvény jelentett gondot, ezért azt többször is módosították, ami megnehezítette az általános használatát. Hazai adatokon a Perman formulát az általa kidolgozott szélfüggvénnyel számítottuk. A formula adatai mind a liziméteres, mind a FAO Penman-Monteith formulával szoros kapcsolatot mutattak. Azonban az évi menetek azt mutatták, hogy a Penman formula a párolgási értékeket felülbecsli. Ezért hazai alkalmazása esetén a módszert kalibrálni kell.