Számos okot lehetne említeni, ami miatt érdemes áthatóbban foglalkozni bankrendszerünk működésével, illetve annak alapot adó szabályzásával. Indokként szolgálhat, hogy e rendszer meglehetősen terjedelmes, bonyolult és az elmúlt években sok változtatáson esett át a szabályanyag, melynek az európai uniós elvárásoknak is eleget kell tenni. Azonban a kutatásban leginkább a jelenlegi helyzet feltárása ösztönzött. Hiszen, egy-két évvel ezelőtt a médiában és egyéb felületeken legtöbbször azt hangoztatták, hogy a válság újabb beköszönte jósolható belátható időn belül, manapság pedig már leginkább azt, hogy pénzügyi struktúránk egyre erősebb és stabilan működő, azonban ha jobban utánajárunk, még mindig több ezzel ellentétes véleménnyel is találkozunk, illetve megfigyelhető, hogy újra és újra előkerül ennek a lehetőségnek a fejtegetése. A hanyatlást jóslók indokolása alapján erre többek közt következtetni lehet a pénzügyi folyamatok ciklikusságából. Hiszen megfigyelhetjük, hogy a fellendüléseket, bizonyos idő eltelte után mindig recesszió követi és bár a fellendülési időszakok hossza folyamatos növekedést mutat, ez időszak jelenleg már jó ideje tart ahhoz, hogy a végét lehessen jósolni. Továbbá ilyen vélemény kialakítását indokolják a túl magas eszközárak is, melyek hosszú távon problémát jelenthetnek, hiszen ezek jellemzően még a fogyasztói áraknál is nagyobb mértékben ingadoznak és jelentős csökkenésük a fedezetek értékének csökkenéséhez, az nemfizetővé váláshoz és végső soron a bankok veszteségéhez vezethet.1 Valamint nemzetközi szintéren is egyes események aggodalomra adhatnak okot, például a világban vezető jegybankok sorra csökkentik mérlegfőösszegüket, Törökországban már beköszöntött a devizaválság és Olaszországban is hasonló helyzet fenyeget. Hiszen másfél éve mindenhol Itália pénzügyi összeomlását fenyegető helyzet alakulásáról lehetett hallani, később lecsitultak ezek a hangok, úgy tűnt, az ország gazdasága erősödni látszik, azonban a legfrissebb hírek szerint a veszély még mindig nem szűnt meg teljesen. Amennyiben pedig visszaemlékszünk a 2008-as gazdasági válságra, mely hazánkban nyilvánvalóan a devizahitelezés problematikájára vezethető vissza, az akkori árfolyamingadozás és vele együtt járó devizakamatok emelése is az Amerikai Egyesült Államokban induló és így számos államra kiterjedő válságból következett. Természetesen azt is figyelembe kell vennünk, hogy e tézis, miszerint visszaesésre számíthatunk, már több éve hangoztatott prognózis, melyek erre mutató érdemi bizonyítékot még nem mutattak, illetve pénzügyi intézményrendszerünk reformátorai minden bizonnyal küzdenek e lehetőség megvalósulása ellen, valamint e negatív megközelítésekre önmagában a már említett, az állampolgárságba égetett keserű érzet és aggodalom lenyomata is ösztönzőleg hathat. Kutatásom tárgya tehát a jelenlegi, valódi helyzet feltárása, bemutatása a szabályozás segítségével, jogi szempontból és végül annak megállapítása, hogy bankrendszerünk működését mennyiben támogatja a szabályzás, ezáltal fejlődésében merre tart és esetleg mely területeket és milyen mélységekig kellene még jogszabályi reformokkal támogatni az előrelépésben. Ezek megállapításához kétszintű bankrendszerünk kialakulását, majd felépítését mutatom be átfogóan a szabályozás által. Ezt követően ismertetem, egy működőképes bankrendszernek mely kritériumoknak kellene megfelelni, segítségül hívva a versenyképesség mércéjét is, kitérek a bankfelügyelet működésére, vizsgálom az európai uniós befolyást és ezen vizsgálati tárgyak alapján vonom le következtetéseimet.