A kötet az Erdélyi Fejedelemség válságának idején keletkezett szövegeket tár az Olvasó elé. A tárgyalásukhoz kiterjesztett történeti keret a lengyelországi katasztrofális következményekkel járó hadjárat előtti évektől az Apafi-berendezkedés viszonylagos konszolidációjának idejéig tart. Ebben a szűkre szabottan is eseménydús 20-25 évben keletkezett szövegek az egykori mindennapokat felforgató politikai események refelxiói, ily módon az olvasóból is kikényszerítik folyamatos összeolvasásukat a történésekkel. A szövegvizsgálat így egyfajta történeti narráció, amelynek alapelvét és menetét a koreseményekkel való konzekvens szembesítés határozza meg. A kontextuális irodalomtörténeti szempontok érvényesítése tehát nem környezetükből kiragadott szövegek elemzésén keresztül, hanem az elmondásuk, megírásuk történelmi idejének és egymáshoz való kapcsolódásuk figyelembevételével történik. Az elsősorban helvét hitvallású szerzők szövegei a korabeli beszédmód és íráshasználat egy sajátságos szegmensét képezik. A forráscsoporthoz a különféle események, reprezentációs alkalmak során elmondott prédikációk tartoznak, a kor és a könyv egyik centrális alakja pedig Medgyesi Pál. A puritanizmus egyfelől konkretizálja a témát, másfelől szoros szövegolvasási lehetőséget nyit a felekezetileg is más meggyőződésű szerzők mondanivalója, illetve művei felé. Ezáltal lesz megragadható, miképpen váltak a puritánus kommunikációs lelemények egy intenzívebb társadalmi érintkezés lehetőségeivé, illetve feltételeivé.