Az elmúlt évszázadok jogfejlődésének eredményeként a büntetőeljárás középpontjába a terhelt és az általa elkövetett bűncselekményért való büntetés került. A sértett viszont szinte egyáltalán nem játszik szerepet, így az őt ért kár helyreállítása sem, a lelki sérelmek orvoslása pedig még annyira sem hangsúlyos. Pedig néhány évszázaddal ezelőtt az egyes büntetőügyekben a sértett is központi szerepet játszott, esetenként ő képviselte a vádat is. Ezek közül ma már csak az utóbbi igaz: a büntetőeljárásban szűk lehetőség van arra, hogy a sértett vádlóként lépjen fel. Viszont központi szerepnek korántsem nevezhető az, hogy a sértettet egyszerű tanúként hallgatják ki. A felvilágosodás idején alakultak ki a büntetőeljárások terheltjeinek jogai, a törvény előtti egyenlőség alapelve, valamint az, hogy erőteljes állami beavatkozás és igényérvényesítés jellemzi a büntetőeljárást. Így ennek a korszaknak - fontos és szükséges újításai mellett - hátrányos hatása, hogy a sértett háttérbe szorult, és nagyrészt elveszítette érdekeinek érvényesítési lehetőségeit. A XX. század második felében új tudományos irányzatok alakultak ki a kriminológiában, így például a viktimológia, mely a sértettet, a bűncselekmény áldozatát helyezi a középpontba. Így a sértett mostani helye, szerepe a büntetőeljárásban kérdéses lett, felmerült az elkövető és sértett közötti emberi kapcsolat rendezése is, és igény keletkezett az ezekkel kapcsolatos reformokra. A sértetten kívül az eredeti állapot helyreállításának kérdése is felmerült, a kár jóvátételével kapcsolatos irányzatok , megoldások, javaslatok is napvilágot láttak. Nemzetközi szinten is születtek a fenti témákkal foglalkozó egyezmények, ajánlások, okmányok. Ilyenek például az ENSZ 1983-as „Az erőszakos bűncselekmények áldozatainak kártérítéséről”, és az 1985-ös „A bűncselekmények és a hatalommal való visszaélés áldozatainak nyújtandó igazságszolgáltatás alapvető elveiről” szóló egyezmények; az Európa Tanács 1985-ben kiadott „Az áldozatok büntetőjogi és eljárásjogi helyzetéről” , valamint az 1999-es „A büntetőügyekben történő mediációról” szóló ajánlásai . Az Európai Unió Tanácsa pedig kerethatározatot bocsátott ki 2001-ben „A büntetőeljárásban a sértett jogállásáról” címmel, melynek végrehajtását a tagállamoknak 2006-ban lehetővé kellett tenniük belső jogszabályok létrehozásával. 2006 végén Magyarországon is megszületett a szabályozás alapjául szolgáló külön törvény. Problémákat okoz a bíróságok, nyomozó hatóságok túlterheltsége, az ügyek nagy száma, elhúzódása; továbbá a szabadságvesztés büntetések végrehajtására szolgáló börtönhelyek szűkössége, és mindezek magas költségei. A fenti problémáknak egyik jó megoldása lehet a közvetítői eljárás bevezetése a büntetőeljárásba, amely eljárásnak fogalmát, történetét, jellemzőit, formáit, szabályozását, és a vele kapcsolatban megfogalmazódott kételyeket fogom részletezni.