A szakdolgozat arra a kérdésre keresi a választ, hogy bár több tanulmány támasztja alá azt a tényt, miszerint az értelmi fogyatékos gyermek életminősége lényegesen jobb kisebb szociális bentlakásos intézményi lakóként, mint magánháztartásban lakó társaiké, mégis kevés gondviselő dönt ezek mellett az intézmények mellett. A kutatás módszertana empirikus, kvantitatív kérdőív használatával, célja választ találni azokra a kérdésekre, hogy a szülők rendelkeznek-e ismerettel a kisebb szociális bentlakásos intézmények kapcsán, visszatartja-e a döntést a szülők anyagi helyzete, valamint mennyire elérhetőek ezek a szociális bentlakásos intézmények a potenciális igénybevevők és családaik számára. A kismintás kutatás eredményeként az látszik, hogy a szülők rendelkeznek tudással a szociális bentlakásos intézményekről, de ez az ismeret hiányos, és nem anyagi háttere van az értelmi fogyatékos gyermek otthonmaradásának. Vannak elérhető szociális bentlakásos intézmények, de kevés a kisebb, családias intézmény száma. A téma jobb feltárása érdekében mélyebb kutatások elvégzése érdemes, valamint javasolt szélesebb körben az ismeretterjesztés, és gyógypedagógusok, fejlesztő személyzet nagyobb számban való bevonása.