A szálerősített csapok ragasztása gyanta alapú cementekkel történik, mely során a tradícionális ragasztócementekhez (cink-polikarboxilát, cink-foszfátcement) képest, erősebb retenciót ígér. Ez az előnye egyben a hátránya is, mert beragasztásuk technika-, és időigényes, attól függően, hogy milyen adhezív rendszert használtunk. Ahhoz, hogy ez a több lépéses techinka leegyszerűsödjön, folyamatosan újabb generációjú adhezívek és cementek kerültek a piacra. Ezek lehetnek konvencionális cementek (fényrekötő, önkötő, kettős kötésű), melyek felhasználás előtt igénylik a bondok felvitelét és a bondozást nem igénylő, egylépéses kettős kötésű self-adhezív cementek. Nagy kihívást jelent a gyártó számára olyan adhezív cementek fejlesztése, ahol az összetételükben egyensúlyt tudnak teremteni a savas /hidrofil monomerek és a konvencionális/ hidrfób monomerek között, hogy megfelelő adhéziót és hosszútávú stabilitást biztosítsanak. Számos tényező - az endodonciai kezelések során használt anyagok (átmosó folyadékok, guttapercha, sealer, gyökértömés eltávolítására szolgáló folyadékok), a koronai restauráció számára retencióként felhasznált csapok, ezek becementezéséhez választott ragasztóanyagok és módszerek, a smear layer és a felesleges nedvesség eltávolítása - okoz nehézséget és befolyásolja a gyökérkezelt fog restaurációjának tartósságát. Ahhoz, hogy megfelelő adhéziót érjünk el, a smear layer, a sealer és a guttapercha maradványok, a mikroorganizmusok és a fertőzött dentin elávolítása szükséges, hogy a cement penetrálni tudjon majd a dentintubulusokba. A dentin struktúrájának részletes ismerete is esszenciális részét képezi a különböző adhezív rendszerek működési mechanizmusának megértésében, ezek ismeretében, megfelelő adhezív rendszert és dentin előkészítési módszert tudunk kiválasztani.