A sportban a tét, a folyamatos terhelés következtében növekedik a sportsérülések valószínűsége. Egy sportoló ideiglenes elvesztése negatív hatással lehet a csapat jövőbeli eredményességére, amely az adott klubnak gazdasági problémát is okozhat. Így a kutatásom célja a sportolók sérülésarányának csökkentése, valamint a sérült sportolók mielőbbi felépülésének elősegítése volt. Arra kerestem a választ, hogy a kézilabdázók mennyi időt töltenek el preventív jellegű edzésfeladatokkal, illetve mennyit fordítanak a sportsérülésükből való felépülésre. Ezenkívül vizsgáltam, hogy a sportolók anyagi viszonylatban mennyit lennének hajlandóak költeni prevencióra, illetve rehabilitációra. A másik oldal véleményének feltárására szakértői interjú keretein belül egyeztettem gyógytornászokkal, szakedzőkkel. Eredményeimből bebizonyosodott, miszerint jobban megéri inkább prevencióba fektetni, mint rehabilitációt finanszírozni, ezenkívül a sportolóknak több időt kell belefektetniük a rehabilitációba. Ezek a tréningek a rendszeres edzésekbe beépíthetők, többlet költséget nem feltétlenül jelentenek a kluboknak. Az esetleges sérülések viszont mind a játékosnak, mind a klubjának negatív következményekkel járnak, így vizsgálataim megerősítették a prevenció fontosságát a versenysportban.