A haris globálisan veszélyeztetett madárfaj. A 19. század végéig – areáján belül – minden országban általánosan elterjedt volt. Állományának csökkenése a mezőgazdaság gépesítésével indult meg, mivel a réteket, kaszálókat – ahol fészekalját neveli – egyre gyakrabban gépi kaszálással takarították be. Az első kaszálás idejének előrehozásával és a gépek teljesítményének megnövelése miatt a haris populációja drasztikusan lecsökkent. Több nyugat-európai régióból eltűnt.

Magyarországon is végbement ez a folyamat. A ’90-es évekig az intenzív gyepgazdálkodás, míg a rendszerváltás után az állatállomány csökkenéséből adódóan a területek parlagon hagyása, elgyomosodása és végül becserjésedése jelenti a legnagyobb veszélyt a fészkelő haris állományra. Hazánkban Aggtelek-Cserehát, Bodrog-zug és a Szatmár-Beregi sík ad otthont mintegy 800-1000 pár harisnak évente. A szatmár-beregi állomány mérete meghatározó. A haris védelme azonban konfliktusokat gerjeszt a természetvédelem és a mezőgazdaság gyakorlói között. Ez abból adódik, hogy a haris lakta gyepterületeken a természetvédelmi hatóság július 31-ig megtiltja a kaszálást. A konfliktusok minimális szinten való tartásához, és a legkisebb kellemetlenség elérése végett kutatásom célja az volt, hogy megtudjuk, mekkora területet használ a haris hím. Ennek ismeretében pontosítható, minimálisra csökkenthető a kaszálástól tiltott területek mérete.