A dolgozat egyik célja, hogy a magyar családok sajátosságait, szerkezetét, működésmódját tárja fel a szülők párkapcsolati elégedettségének szempontjából. A családi működés nagyon fontos pillére a szülőpár nevelési elvei, működésmódja az egymáshoz és a család többi tagjához irányuló kommunikációja. A nevelési elveikben egyezőséget mutató párok, az egymás iránti tiszteletet, gondoskodást, odafigyelést biztosító kapcsolati dinamika és a szülők közötti intimitás megőrzése, fenntartása feltételezhetően nyugodtabb családi életet biztosít, hozzájárul a gyermekek harmonikus fejlődéséhez, a családi élethez, gyermekneveléshez köthető nehézségek, kihívások produktív kezeléséhez. A szülő pár kapcsolati elégedettsége egyfajta mintát is ad a felnövekvő generációnak, hiszen a család az elsődleges szocializáció színtere (Hegedűs, 2006). A szülők egymáshoz való viszonya, a gyereknevelési elveiknek összhangja látens módon része lesz a gyerekek életének, transzgenerációs örökségként tovább viszik saját kapcsolataikban, ott kel igazán életre. A családi kapcsolatok sajátosságai meghatározzák a felnőtté válás lépcsőfokait, befolyásolják a társadalmi integrációt, értékeket közvetítenek, és komoly érzelmi támaszként funkcionálhatnak (Hegedűs, 2006). Nem mindegy tehát, hogy mennyire tudnak a párok alkalmazkodni a gyermeknevelés során jelentkező nehézségekhez, a megváltozott életmódhoz, milyen erőforrásaik vannak a kapcsolati intimitás, bensőséges érzelmi kötelék megőrzésére, annak érdekében, hogy ha majd kirepülnek a gyerekek újra mély érzelmekkel tudjanak egymáshoz fordulni, továbbra is meglássák egymásban azokat az értékeket, amik miatt néhány évtizeddel korábban elköteleződtek egymás mellett és közösen vállalták a gyermeknevelés türelmet jelentő szolgálatát. Jelen kutatás célja, hogy egyrészt megvizsgáljuk a gyermeket vagy gyermeket közösen nevelő párok párkapcsolati elégedettségét, másrészt feltárjuk a gyermekneveléssel kapcsolatos nehézségek párkapcsolatra gyakorolt hatását.