A gyermek- és serdülőkori bántalmazás számos egészségügyi és viselkedéses negatív következményhez vezethet, köztük a kockázatos szexuális viselkedéshez. Szakdolgozatomban tehát a bántalmazás és a serdülőkori szexuális rizikómagatartás összefüggéseit vizsgáltam 14-17 éves tipikusan fejlődő fiatalokból álló mintán. Mivel egy bántalmazó családi környezetben az adaptív érzelemszabályozás – mint a gyermek- és serdülőkor fontos fejlődéstani feladatának – elsajátítása zavart szenvedhet, szakdolgozatomban az érzelemszabályozásban és affektivitásban megmutatkozó egyéni különbségeket is vizsgáltam. Eredményeim szerint a negatív családi légkör/elhanyagolás és a szexuális bántalmazás pozitív együtt járást mutat a kockázatos szexuális viselkedés több mutatójával, illetve pozitív összefüggésbe hozható az érzelemszabályozási nehézségekkel és a negatív affektivitással is. Kutatásom alátámasztotta, hogy az affektivitás és az érzelemszabályozás két olyan rizikótényező lehet, amely a bántalmazáson túl többlet magyarázóerővel bír a kockázatos szexuális viselkedésre nézve serdülőkorban. Összességében diplomamunkám eredményei igazolták a gyermek- és serdülőkori adverz életesemények és a kockázatos szexuális viselkedés közötti kapcsolatot, és alátámasztották, hogy az olyan potenciális rizikófaktorok, mint az érzelemszabályozás és affektivitás, kritikus célterületei lehetnek a későbbi prevenciós és intervenciós eljárásoknak egy olyan sérülékeny és dinamikusan változó életszakaszban, mint a serdülőkor.