Dolgozatomban a magyarországi Euripidész-recepció részéről csekély figyelemben részesülő Ión című darabot vizsgálom az identitás és az idegenség kérdéseit, nézőpontjait középpontba helyezve. A dolgozat elméleti szempontjainak megfogalmazása után ráirányítom a figyelmet arra, hogy a fent említett kérdések a költőt folyamatosan foglalkoztatták, majd ezen kontextus megteremtése után térek át az Ión elemzésére. A cím- és főszereplő Ión valódi identitása fokozatosan válik ismertté a fordulatokban gazdag, cselekményes „új tragédiá”-ban, és önmeghatározásának aspektusából lényegessé válik a további szereplők (főleg Kreúsza és Xuthosz) identitásmódosulása, és ezeknek egymásra gyakorolt hatása. Bár figyelembe vettem a darab dramaturgiai megoldásait is, Ión identitását értelmezve mindenekelőtt az ókori retorikai gyakorlat toposzrendszeréből átvett patrisz, genosz, trophé és paideia toposzait, és az itt irrelevánsnak látszó praxeisz helyett pedig az onoma szempontját hívtam segítségül. Kísérleti célzattal a Stanford Encyclopedia of Philosophy identitásra irányuló hét kérdésfelvetését is alkalmaztam Ión önértelmezési sémáinak az értelmezéséhez, próbára téve, hogy a modern identitásfogalmat célszerű és indokolt-e az antik nézetekkel összehangolva tanulmányozni. Ión, Kreusza és Xuthosz identitásmódulásainak bemutatása mellett kiemelt figyelmet szentelek Apollón alakjának is, akinek a szerepe végül is meghatározza, hogy az egyes szereplők identitása milyen mértékben válik ismertté önmaguk számára.