Szakdolgozatom témája a J. K. Rowling Harry Potter című regénysorozatában fellelhető halál, olvasói és szerzői motívumok felkutatása és elemzése hermeneutikai szempontokból. Jelen írásomban elsősorban Roland Barthes szövegeit részesítettem előnyben az elemzések szempontjából. Kezdésként a Harry Potter kötetek történetének idején már nem élő, mégis meghatá-rozó szerepet betöltő Bogar bárdot veszem górcső alá, akinek A három testvér meséje eleve-nedik meg a hét kötet lapjain. Az elemzés során a testvérek karakterisztikájára, hibáira, a helyes írói magatartásra és a halál megjelenésére fókuszálok. Mindeközben még két mese kerül szóba, A szerencse színes szökőkútja és A mágus szőrös szíve. Ezek segítségével fogom bemutatni a bárd mágiához való viszonyulását és a meséiben fellelhető diverzitást. A második fejezetben három karaktert mutatok be, akiket az írás tekintetében kell ki-emelnünk. J. K. Rowling és Rita Vitrol kerül előtérbe, akik szerzőként elutasítják a szerzői halál lehetőségét. Eleinte mind a két alkotót elutasítják, majd megtalálva saját hangjukat nélkülözhetetlen, egyéni stílusra tesznek szert az írott világban. Azonban íróként hatalmukat mindenre kiterjesztik, saját pozíciójukat és presztízsüket kihasználva pedig létrehoznak egy alternatív világot. A következő karakter a munkájáért élő Göthe Salmander, akit a Legendás Állatok és megfigyelésük című film emel be a Potterzumba. Göthe az a típusú író, aki elme-rül magában az alkotás folyamatában, az olvasókkal nem képes és nem is akar kommunikál-ni, azonban örül annak, ha olvassák a legendás lényekről szóló könyvét. Karaktere a termé-szet, természetesség oldalán áll, mégis a barthes-i szerző-felfogás alapján, írói metódusa miatt kritizálható. De ha az írókról szót ejtek, meg kell említeni a másik oldalt is, az olvasó-kat. Ehhez főleg Hermione Grangert és a Hollóhát házat helyezem előtérbe, akiknél és ahol a tudás és a könyvek ereje fontos szerepet játszik a történetben betöltött funkciójukat illetően. Ha a Harry Potterről beszélünk, elkerülhetetlen, hogy megemlítsük Albus Dumble-dore-t. Dumbledore maga is írt, bájitalokat fejlesztett és önmagát ismerve korlátozott hata-lom birtokosa volt, azonban karaktere ezen túlmutat. Íróként, mesélőként és egyfajta terve-zőként is jelen van a történetekben. Ő segít formálni Harry életét és személyiségét, szavai-val, eszméivel nagyobb hatást gyakorolva rá és környezetére, mint bárki más. Dumbledore esetében figyelembe kell vennünk a jóslatot, amelyet cselekedetei, tervei előtt hall, és kör-nyezetét, melyet helyesen értelmezve próbál egy megfelelő mesenarratívát szőni, de mind-ezek mellett ő maga is értelmezőként van jelen. A Harry Potterben a sorstudat, a jóslatok olvasata is aktív szerepet játszik. Ezt a jelenséget Rowling ókori görög mintára alkotta meg, azonban több kultúra elemeit, motívumait is megjeleníti a történetben, és erre fókuszálva konklúziómban ki szeretném emelni az ebben rejlő lehetőséget és érvelni amellett, hogy a Harry Potter minden hibájával együtt fontos irodalmi alkotás, hiszen képes volt az olvasás örömét visszahozni és olvasói közösséget teremteni, ami segített a fiatalabb generációkban felébreszteni a kritikus olvasót is.