Az erőteljes érzelmi bevonódást igénylő segítő szakmák képviselői közül leginkább a pedagógusok vannak kitéve a burnout már múlt század vége óta azonosított és több tudományterület által árnyalt, lelket-testet-szellemet romboló rémének. Negyedszázados pedagógusi munkásságom tapasztalatai és személyes érintettségem motiváltak a jelenség alapos elméleti tudástárának elemzésére építő munkára, amint azt szakdolgozatom I. fejezetében is kiemelem. A kiégési szindróma általános, orvosi és pszichológiai vetületeinek meghatározásával, valamit kialakulási okainak és jellemzőinek, tüneteinek, sőt fokozatainak igen sok irányból történő árnyalt feltárásával mutatok rá a probléma égető jellegére szakdolgozatom II. fejezetében. A tanárokat fokozottan érintő kiégési szindróma a munkahelyükön észlelt vagy kapott folyamatos nagymértékű stresszhatások alapján vagy miatt alakulhat ki, és pályán eltöltött hosszú idő alatt kimeríti erőforrásaikat, és a pszichológiai tünetek után magát az immunrendszert is igénybe veszi, és a testi egészséget is megtámadja, illetve a fokozat intenzitásától függően a teljes életminőséget is roncsolja. Ennek alapján munkám III. fejezetében kimondottan a tanári pályán fennálló, kiégésre hajlamosító tényezőkkel, rizikófaktorokkal, körülményekkel és tünetekkel foglalkozom. A IV. fejezetben pedig a hatásos védekezés (megelőzés és beavatkozás, visszafordítás) lehetséges, hatékony módszereit kutató elméleteket tárom fel, elemző értelmezéssel. Dolgozatom V. fejezetében pedig aktuális állapotképet adó kutatásom gyakorlati eredményét elemezem. A korábbi elméleti alapvetésre építve, ilyen módon is próbálom megérteni, kibontani, analizálni a tanári kiégés problémakörét. Igyekszem hasznos következtetéseket levonni és olyan prevenciós és intervenciós eljárásokat feltárni, amelyekkel a magam és a kollégáim részére segítséget nyújthatok magának a kiégésnek a megértésében, felismerésében, megelőzésében és kezelésében. A tudományos munka gyakorlati része komoly megoldandó feladatokat és igényeket feltáró módon a tartós kiégés miatt már „megbillenő” lelki egyensúlyfaktort mutató mai pedagógustársadalomról ad hiteles, és azonos idejű állapotképet. 156 ma is aktív, mindenféle iskolatípust reprezentáló pedagógus pályatársaim töltötte ki a 6 hipotézist felállító, 5 kérdéscsoportot 29 kérdésben körül járó, kikérdezésre épülő, online, anonim kutatási kérdőívemet. A válaszok rendkívül széles spektrumú, összetett és sok tanulságot hordozó kutatási eredményt és további vizsgálódás, illetve hatékony, akár új szervezeti megoldásokat igénylő beavatkozás égető szükségességét tárták fel. A fejezetet záró, szintézist alkotó következtetéseim és a VI. fejezetet adó összegzésem tanulsága a magyar pedagógustársadalmat sújtó kiégési szindróma elleni hatékony hazai küzdelem értékes bázisát képezhetik.