Dolgozatomban az én alakulásának lehetőségeit kívánom körbejárni Gaston Leroux nagy karriert befutó műve, Az operaház fantomja alapján. Hogy a másság, az idegenség és az ezzel járó társadalmi elfordulás milyen hatással bír az egyén identitására, önképére, mely védelme okán végül az elrejtőzés stratégiájához fordul. A fantom-létmód különböző szerepei mögül kikukucskálva végül egy svéd szoprán képében megjelenik - Martin Buber terminusával élve - egy valóságos találkozás lehetősége, hogy Szörnyből, Fantomból, Zene Angyalából immár csupán Erik lehessen. Befejezésül a megannyi feldolgozás közül válogatva arra fektettem a hangsúlyt, hogy hogyan is nyúltak hozzá a Fantom karakteréhez és ez hogyan is képezi le megítélésének a megváltozását.