Bevezetés és célok: Az önkéntesség olyan tervezett, gyakran hosszú távon végzett, hivatalos keretek között megvalósuló, mások javát szolgáló proszociális magatartásforma, mely az azt végző személy saját elhatározásán alapul, és amelyért anyagi ellenszolgáltatásban nem részesül (Penner, 2002). A disszertáció célja, hogy áttekintést nyújtson az önkéntesség lélektani szempontú kurrens hazai és nemzetközi kutatási eredményeiről, majd pedig saját empirikus kutatásokkal hazai mintán is megvizsgálja azokat. Minta és módszerek: A disszertáció négy empirikus vizsgálat eredményeire támaszkodik, a serdülőkori önkéntesség lélektani aspektusainak interjús vizsgálata (N=43) után az önkéntességet végző és nem végző személyek személyiségprofiljának kérdőíves összehasonlító vizsgálatával (N=226) folytatódik, amit a véradásra és annak elkerülésére irányuló tényezők kérdőíves vizsgálata (N=512) követ, végül pedig viselkedéses közgazdaságtani keretben (karitatív diktátorjáték), nemzetközi mintán (N=1727) vizsgáljuk meg, hogy a véradás valóban intrinzik motivált viselkedésnek tekinthető-e. Eredmények: A kutatásaink rámutattak, hogy a serdülőkori önkéntessé válásban kiemelt szerepe van az önkéntes toborzóknak, a társadalmi szervezetnek, az iskolának és a szülőknek, ismerősöknek és barátoknak. Meghatározó a szabadidő mennyisége. A hosszú távú önkéntessé válás jelentős katalizátora a közösség megtartó ereje, a proszociális értékrend kifejezésének lehetősége, a változatos tevékenységi körök, a fejlődés és a jelentőségteli tevékenység végzésének lehetősége. Az érzelmileg nehéz helyzetekre való felkészítés és azok feldolgozása ugyancsak kiemelt fontossággal bír. A személyiségvizsgálatunkban kimutattuk, hogy a Big Five vonások tekintetében az önkéntesek szignifikánsan magasabb energia, barátságosság és nyitottság pontszámokkal rendelkeznek, és hogy az élettel való elégedettséget pusztán az iskolai végzettség és az érzelmi stabilitás jósolta be, az önkéntes státusz és az életkor nem. A véradás kapcsán vegyes motivációs bázis azonosítható, önbevallásos alapon legfontosabb az altruizmus szerepe, azonban kisebb mértékben bár, de énorientált tényezők (egészségügyi szűrés, fontosság érzete stb) is szerepet játszanak. A személyes megszólítás a véradó karrier bármely pontján a legnagyobb meggyőző erővel bír, valamint információszerzésben az internet vezető szerepet tölt be az egyetemista korosztályban. A véradás elkerülésében hazai mintán is a félelem (pl. tűszúrás, fájdalom, rosszullét) és a fiziológiai tényezők (pl. hemoglobinszint) szerepe emelhető ki. Végül utolsó kutatásunk rámutatott, hogy az adományozási hajlandóság kulturális összehasonlító keretben történő vizsgálata indokolt, illetve hogy a véradás hátterében erős intrinzik, de nem tiszta altruizmus mutatható ki. Összegzés: Az önkéntesség kapcsán az attitűdök, hiedelmek, korábbi tapasztalatok, a személyiségvonások, valamint az érzelmi háttér, a félelmek, sikerek, kudarcok, az észlelt akadályok megértése és figyelembe vétele kiemelt jelentőséggel bír.

Introduction and aims: Volunteerism involves long–term, planned prosocial behaviors that benefit strangers, and it usually occurs in an organizational context (Penner, 2002). The aim of the dissertation is to provide an overview of the current results of Hungarian and international studies on the psychological determinants of volunteering and to present our own empirical research in this respect. Sample and Method: The dissertation presents the results of four empirical studies. First, we conducted a study of semi-structured interviews regarding the psychological aspects of adolescent volunteering (N = 43); then, our attention turned to the comparison of personality profiles of volunteer and non-volunteer subjects (N=226). This was followed by a survey about blood donation and its barriers, and finally, in a behavioral economic framework (via charity dictator game), we examined in a cross-cultural sample (N=1727) whether blood donation can indeed be considered an intrinsically motivated action. Results: Our research shows that volunteer coordinators, nonprofit organizations, schools, parents, acquaintances, and friends have a key role in adolescents’ lives to become a volunteer. The amount of available free time is also decisive. A significant catalyst for becoming a long-term volunteer is the cohesion of the volunteer community, the opportunity to express prosocial values by preferably diverse activities, the opportunity for improvement, and the availability of meaningful activities. Preparing for and processing emotionally difficult situations are also important. In our personality research, we demonstrated that – regarding Big Five domains – volunteers have significantly scored higher on energy, agreeableness, and openness, and that life satisfaction was predicted solely by the level of education and emotional stability, not by volunteer status or age. In connection with blood donation, a mixed motivational background was identified, and the role of altruism was proven to be the most important factor in our self-report questionnaire; however, to a lesser extent, self-oriented factors (health screening, sense of importance) also played a role. Personal involvement had the most persuasive power at any point in the donor career, and the internet was rated highest to help the undergraduate age group to obtain information. The role of fear (needles, pain, or fainting during the donation) and physiological factors (eg. hemoglobin level) also contributed to the avoidance of blood donation in Hungary. Finally, our last research verified that a cross-cultural perspective on blood donor behavior is needed, and that strong intrinsic motivation, but not pure altruism was detected in the background of blood donation. Conclusion: Volunteering is mostly the result of understanding and consideration of attitudes, beliefs, previous experiences, personality traits, as well as the emotional background, fears, successes, failures, and perceived barriers.