Az emberölés egyike a legősibb bűnöknek. A tízparancsolatban is megtalálható a „Ne ölj!” parancs, mely a másik ember életének kioltását tiltja bizonyos körülmények között. Az élethez való jog, a család vagy az igazságszolgáltatás kérdései a mai napig meghatározzák a jól működő államok jogrendjét. A parancsolatok egy-egy nagyon fontos „intézményt” védenek, melyek súlyossági sorrendben: az élet szentsége, a házasság szentsége, a tulajdon szentsége és a személyiség szentsége.

A „Ne ölj!” parancsolat első olvasatban az emberölést tiltja. Mózes törvénye lehetőséget adott a „vérbosszúra”, de a „véletlen gyilkosoknak” menedékvárosokat kellett kijelölni. Aki azonban szándékosan ölt, azt a menedék sem menthette meg. A „Ne ölj!” parancs a teológusok szerint polgári viszonyokat szabályozott. A haditörvények más kategóriát alkottak: háborús viszonyokban más törvények voltak érvényében, és a hadakozó felekre ezek vonatkoztak. Ez napjainkban is így van – más az ítélkezés háborús viszonyok között, és más békeidőben. (Azonban a haditörvények is ismerik a „gyilkosság” fogalmát például akkor, amikor fegyvertelen polgárok szándékos megöléséről és nem hadműveletekről vagy önvédelemről van szó.)