A magyar foglalkoztatáspolitika a munkaerőpiac azon hibáit igyekszik orvosolni, amelyeket a rendszerváltás, illetve a gazdaság strukturális megváltozása idézett elő tizenhét évvel ezelőtt. Azóta jelent problémát a hazai gazdaságnak és társadalomnak a munkanélküliség, az inaktivitás, a foglalkoztatás hiánya, és a megfelelő foglalkoztatáspolitikai eszköz- és szervezetrendszer kiépítése. Megannyi tulajdonsággal és statisztikával lehet a foglalkoztatást jellemezni, ezek a mutatószámok és statisztikák évről-évre változnak, ingadoznak. Úgy tűnik, napjainkra a foglalkoztatási helyzet ugyan kedvező irányba változik, de ez az életszínvonalon és a társadalmi elégedettségen nem mutatkozik meg. A rendszerváltás óta számos kormány próbálta már megoldani a munkanélküli-problémát, ám a megoldás még várat magára. A foglalkoztatás hazai színvonala nemzetközi összehasonlításban is rendkívül alacsony, az elmúlt években is egyenlőtlen fejlődést mutatott. Az Európai Unióhoz való csatlakozás ugyan új perspektívákat és komoly modernizációs lehetőséget teremtett a hazai gazdaság számára, ám jelentős kihívásokat is hordoz magában. Az elkövetkező időszak fő gazdasági trendje az Unióba történő mind teljesebb integrálódás lesz, a foglalkoztatás terén pedig, a - mára már közösségi politikák szintjére emelkedett - foglalkoztatáspolitikai stratégiák, és iránymutatásoknak való mind teljesebb megfelelés lesz.