Tejelő tehenek méhgyulladásának hatása a szaporodásbiológiai teljesítményre

Absztrakt

Az involúció során a méh baktériumos fertőzései és az abból kialakuló gyulladásos megbetegedések rendkívüli mértékben rontják a tejelő tehenek szaporodási teljesítményét. Ezért a kóroktan és kórfejlődés pontosabb megismerése, a diagnosztika fejlődése nagy gyakorlati és gazdasági jelentőségű. Doktori értekezésem elkészítéséhez szükséges kísérleteket magyarországi nagyüzemi tejelő tehenészetekben hajtottuk végre, négy kísérlet sorozatban, több éven keresztül. A PM kialakulásában szerepet játszó hajlamosító és befolyásoló, illetve a diagnosztizálását elősegítő tényezők fennállása esetén a betegség előfordulási aránya nő. A PM kockázata általában szignifikánsan nő ellés során a szülőútban végzett manuális beavatkozás, MBV, ketonuriában és/vagy hiperketonémiában megnyilvánuló energiahiányos állapot esetén, és jelzi a betegség jelentkezését, ha a testhőmérséklet a 3-5. pp napok között nő. A tPM nagyobb arányú előfordulását valószínűsíti, ha a fentieken túl az állat előző laktációs tejtermelése 9400 liter feletti, legalább 3+-es ketonuria, illetve utal a tPM jelentkezésére a pp 3-5. napján a testhőmérséklet emelkedése mellett a tejtermelés csökkenése is. Eredményeink segítségével a nagy létszámú tejelő tehenészetekben pontosabban szervezhetők meg a megbetegedés felismerése szempontjából meghatározó jelentőségű ellés utáni szűrővizsgálatok, ami lehetővé teszi a metritisek időbeni diagnosztizálását, amitől a terápiás beavatkozások nagyobb hatékonysága illetve a betegségek negatív gazdasági hatásainak csökkentése remélhető. Feltártuk a puerperális metritis illetve egyéb involúciós betegségek közötti kapcsolatot. Vizsgálataink alapján reális kép alkotható a PM tejtermeléssel fennálló összefüggéséről, illetve a szaporodásbiológiai teljesítményre gyakorolt negatív hatásáról. Meghatároztuk a fontosabb méhpatogének MIC értékét, a GN anaerobok esetén ezt először tettük meg Magyarországon gyűjtött méhtampon mintákból kitenyésztett baktériumtörzsekkel. A fontosabb uterinális patogén baktériumok érzékenysége csökken az oxitetraciklinre és az amoxicillinre (nő a MIC értéke). A cefapirinre az E. coli kivételével az összes méhpatogén érzékeny. A cefquinomra valamennyi méhpatogén megfelelő érzékenységet mutatott in vitro vizsgálatainkban (alacsony MIC értékek). Az energetikai egyensúly-hiány ketonuriában megnyilvánuló dekompenzációja és az involúciós szövődmények lefolyása között összefüggést mutatnak eredményeink. Megállapítottuk, hogy antiketogenikus kezeléssel javítható az iu. antimikrobiális kezelések hatékonysága, következésképpen csökkenthetők a PM-hez társuló szaporodásbiológia zavarok és az ebből származó gazdasági veszteségek. A PM kezelések során a nagy dózisú OTC alkalmazása után kevesebb A. pyogenest tenyésztettünk ki pp 5. hetén vett méhtamponokból, és magasabb volt a vemhesülési arány is, de ez az alkalmazási mód magas élelmiszerbiztonsági kockázattal jár, ezért nem javasoljuk. Az ellés utáni 4-5. héten az A. pyogenes jelenléte a méhben hátrányosan befolyásolja a vemhesülést. Ezért a méh bakteriológiai állapotának felmérésére az ellés utáni 5. héten elegendő ennek a kórokozónak a kimutatása. Ehhez kapcsolódóan megállapítottuk, hogy az A. pyogenes ellen is hatékony antimikrobiális szer alkalmazása szignifikánsan növelte a vemhesülést. A vizsgálataink során pontos képet alkothattunk az egyes, elterjedten használt gyógykezelési eljárások hatékonyságáról, és az azt befolyásoló néhány tényezőről. Mindezek az ismeretek az állattenyésztői, állatorvosi gyakorlat számára egyaránt jól hasznosíthatóak. Eredményeink elősegíthetik tejelő tehenészetekben az ellés utáni időszakban a klinikai ellenőrző vizsgálatok szervezését, az involúció bakteriális szövődményeinek mielőbbi felismerését, gyógykezelését. Mindezzel a tehenek ellés utáni mielőbbi újravemhesülését szolgálva, ami a két ellés közötti idő rövidítését eredményezve a gazdaságos tejtermelés záloga.

Bacterial infections of postpartum uterus during the involution period and their clinical manifestations i.e. different types of metritis have detrimental effects on reproductive performance of dairy cows. Therefore, more precise knowledge on their aetiology and pathogenesis as well as the improvement of diagnostic tools has of great practical and economical importance. The data presented in this doctoral thesis are obtained from four series of field trials performed in large scale dairy herds in Hungary during the past few years. Presence of certain predisposing and influencing factors together with early indicator symptoms are good predictor of the disease. Risk of PM is significantly higher, when manual intervention during calving and/or RFM and/or NEB characterized by ketonuria or hyperketonaemia is present, while elevation of rectal temperature between pp days 3-5 is the indicator of the disease. TPM occurs more frequently, when, beside the above mentioned factors, milk yield at the previous lactation was >9400 l and milk yield between pp days 3-5 is decreased. By means of our results the post partum monitoring of cows on large scale dairy farms can be better organized, which enhances the timely diagnosis of PM and may result in a more efficacious therapy and consequently, decreasing of economic losses due to the disease. We also exhibited the relationship between PM and other diseases of involution. By means of our observations a realistic estimation can be made on the relationship of PM with milk yield and its detrimental effect on reproduction performance. MIC of primary uterine pathogens was determined in a series of trials. For Gram Negative anaerobic strains from bovine uterus, our results are the first ones obtained in Hungary. We revealed that sensitivity of aerobic primary uterine pathogens has been decreased for traditionally used oxytetracyclin and amoxicillin (increasing MIC). All primary uterine pathogens, except E.coli, were, however, sensitive for cephapyrin. Cefquinome proved to be highly efficacious, in vitro, against all uterine pathogens (low MIC). Decompensated NEB, characterized by ketonuria had a significant impact on the course of involution in animals with PM. It means that if NEB is compensated by using an antiketogenic treatment, the efficacy of IU treatment of PM is increased, and consequently the economic losses caused by the poorer reproduction performance of the cows with PM can be reduced. For the therapy of PM, a high dose (3 g/day) of OTC treatment proved to be more efficacious than amoxicillin and gentamycin in terms of lower frequency of EM as well as lower incidence of A. pyogenes as primary uterine pathogen at pp week 5th . Statistically significant difference were found also in higher fertility rate and shorter service period. Presence of A. pyogenes at pp week 5th in the uterus has of significant negative effect on reproduction performance, regardless of treatment, as compared to A. pyogenes free animals. Therefore we concluded that detection of this species is enough for monitoring of uterine bacteriological status. We also demonstrated that antimicrobial therapy effective against A. pyogenes significantly improves fertility rate. Our results can be applied very well in the daily routine of dairy farming. By using them, monitoring examinations can be better organized, timely diagnosis is facilitated, consequently recognition and treatment of bacterial complications of involution will be more effective and reproduction performance will be better, which is an important prerequisite for the economical milk production.

Leírás
Kulcsszavak
involúciós szövődmények, bacterial infection, puerperális metritis, tejelő tehén, ketonuria, magzatburok- visszatartás (MBV), ellési segítségnyújtás, minimális gátló koncentráció, antiketogenikus kezelés, metritis gyógykezelése, puerperal metritis, dairy cow, ketonuria, RFM (retained fetal membranes), manual intervention during calving, MIC (minimal inhibitory concentration), antiketogenic treatment, metritis therapy
Forrás