Állattenyésztési Tudományok Doktori Iskola
Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez
Mezőgazdaságtudományi Kar
Állattenyésztési Tudományok Doktori Iskola
(vezető: Dr. Komlósi István)
Agrártudományi doktori tanács
D52
Doktori programok:
- Állatitermék-előállítás
(programvezető: Dr. Jávor András) - Takarmányozás, halbiológia
(programvezető: Dr. Babinszky László) - Szaporodásbiológia
(programvezető: Dr. Rátky József) - Genomika
(programvezető:Dr. Kusza Szilvia) - Állatnemesítés - Génmegőrzés, Állatökológia
(programvezető: Dr. Komlósi István)
Böngészés
legfrissebb feltöltések
- TételSzabadon hozzáférhetőQualitative assessment of Haemonchus contortus infection in small ruminant flocks in Hungary: prevalence and diagnostic studyAmong the many gastro-intestinal nematode (GIN) parasites that can affect small ruminants, the family of Trichostrongylidae is very important and out of which Haemonchus contortus has established itself to be the most dangerous and clinically important species. A severely affected animal can harbour up to 5000 worms inside it and this can lead to the continual loss of about 250 ml of blood daily, which is fatal. A recent study in the EU estimated a production loss of 81% and 19% to treatment out of a total € 1.8 billion annual expenditure due to haemonchosis. Despite this, the specific diagnosis of the parasite, from the Trichostrongylidae family, is difficult using the conventional copromicroscopic tools wherein a correct diagnosis is crucial for sustainable control. Also, the parasite has been reported in almost all the EU nations however, very limited published reports are available for Hungary. The present study analysed n=16 farms located in 5 different counties in Eastern and Central Hungary. Out of these farms, n=14 were sheep farms; 1 goat farm and a village where roe deers were hunted. Faecal samples were collected from individual animals and the faecal egg count (FEC) data using the Mini-FLOTAC technique were obtained from another larger study. The present study found out n=12 sheep farms, the goat farm as well and the roe deer all had a positive result for H. contortus. Another aspect of the study was the design and development of two isothermal amplification tools as a proof of concept for a reliable farm site diagnosis of the parasite. Firstly, a Loop-mediated Isothermal Amplification (LAMP) and another LAMP-lateral flow (LAMP-LF) assay for the qualitative detection of H. contortus from the faecal samples of ruminant flocks were successfully designed. These two LAMP assays allow visual detection to the unaided eyes without compromising the specificity and sensitivity. The analytical sensitivity is determined to be 2.5 x 10-4 ng/μl of DNA template. Secondly, a Recombinase Polymerase Assay (RPA) technique was also successfully designed with an analytical sensitivity of 0.1 ng/μl DNA template. This study also would like to register two preliminary findings: i) that the post-amplification clean-up for the RPA amplicons could be eliminated without any significant loss in analytical sensitivity, and ii) a colourimetric change detection using some commonly DNA intercalating dyes (such as Eva Green and SYBR Green dyes) is possible. Besides these assays, the study also optimised a centrifuge-free crude DNA extraction method, adapted using the Fill-FLOTAC apparatus, a magnetic beads DNA extraction kit and a motorised micropestle for egg disintegration. This crude DNA extraction from the eggs ‘obtained’ from the Fill-FLOTAC apparatus is significant for a true farm-site molecular diagnostic kit. In conclusion, the study proved the presence of the H. contortus parasite in Hungary with preliminary gene sequencing findings using three isolates showing distinct lineages. Nevertheless, a more detailed epidemiological study, an in-depth phylogenetic analysis using sequencing of both ITS2 and nad4 genes and improvement in the isothermal assay by incorporating quantitative data are all highly recommended.
- TételSzabadon hozzáférhetőA sügér (Perca fluviatilis) intenzív tartás-, és takarmányozási technológiájának fejlesztéseA doktori kutatásom során a hazánkban őshonos ragadozó halfajok közé tartozó sügér tartás- és takarmányozási technológiájának fejlesztési lehetőségeit tanulmányoztam. A halfaj takarmányozási technológiájának fejlesztése során vizsgáltam többek között a közönséges lisztbogár lárva takarmányként történő felhasználását és beillesztését intenzív körülmények között. A sügérrel kapcsolatos tartástechnológiai kutatások első lépéseként meghatároztam az ideális medenceszínt, a kísérlet során a halnevelő medence eltérő részein a különböző színek kontrasztjának (világosszürke, fekete) hatását vizsgáltam a halak termelési- és antioxidáns paramétereire. Később meghatároztam az ideális takarmányozási intenzitást egy 6 hetes vizsgálat keretében, ahol azonos takarmánymennyiség, de különböző mennyiségben és időszakban került kietetésre. A tartástechnológia fejlesztését célzó vizsgálatok harmadik szakaszában meghatároztam a sügér neveléshez kedvező megvilágítást és zavarossági (NTU) szintet. Az eredmények értékelése során megállapítottam, hogy a sügér intenzív nevelése során a fekete aljú, világos oldalfalú medence statisztikailag igazoltan kedvező hatást gyakorol a termelési- és antioxidáns paraméterekre. A sötét oldalfalú, világos aljú kombináció kedvezőtlenebb eredményeket produkált, így az nem javasolható a juvenilis korosztály esetében. Az optimális takarmányozás intenzitás meghatározására irányuló kísérlet eredményei alapján megállapítottam, hogy azonos takarmányadag különböző napszakokban és adagokban való kietetése nem befolyásolja a halak termelési paramétereit ebben a korosztályban. Eredményeim alapján a sügér intenzív nevelése során a mérsékelt megvilágítás és az enyhén zavaros vízátlátszóság javasolható. A haltakarmányok fő fehérjehordozója a halliszt, amely napjainkban a tengerek túlhalászata miatt egyre korlátozottabb mennyiségben áll rendelkezésre. A halliszt kiváltása az akvakultúra egyik legégetőbb problémája jelenleg, amely csak alternatív fehérjeforrásokra alapozott takarmányozási technológiák kidolgozásával oldható meg. A rovarfehérje az egyik olyan potenciális fehérje hordozó, amelynek kiváló tápértéke, illetve emellett előállítása minimális környezeti terhelés mellett valósítható meg. A közönséges lisztbogár lárva a hazai klimatikus viszonyok mellett kiválóan tenyészthető. Magas fehérje tartalma, kedvező zsírsav összetétele és a halliszthez hasonló aminosav tartalma lehetővé teszi a haltakarmányozásba való beilleszthetőségét, ezáltal a halliszt kiváltását. A sügér takarmányozásának fejlesztése során a rovarfehérjére alapozott takarmányozási kísérletek meghatározóak a kutatás eredményeit illetően. A közönséges lisztbogár lárva számos kutatástól eltérően nem liszt formájában illesztettem be a takarmányreceptúrába, hanem élő eleségként került kietetésre, a halak számára esszenciális nyomelemeknek számító kobalttal és mangánnal dúsítva. Ezt követően megvizsgáltam a lárvák, majd az azokat elfogyasztó halak nyomelem felvételét. A kobalttal és mangánnal dúsított tápközegben nevelt lisztbogár lárvák hatékonyan akkumulálták a nyomelemeket már az egy hetes dúsítási periódust követően. A kobalt és a mangán együttes alkalmazása nem befolyásolta a két nyomelem felvételét. A nyomelemekkel dúsított lisztbogár lárvával való takarmányozási kísérlet bebizonyította, hogy a sügér közvetett úton, a rovar elfogyasztása által hatékonyan képes mindkét nyomelemet akkumulálni, nem csak a különböző szerveiben, hanem a húsában (filé) is. A kobalttal és mangánnal dúsított lisztbogár lárva etetése emellett a halak termelési paramétereire (egyedi testtömeg, takarmányértékesítés, specifikus növekedési ütem) is kedvező hatást gyakorolt. A doktori kutatás során fejlesztésre és finomhangolásra került a sügér intenzív nevelése során alkalmazott tartási és takarmányozási technológia néhány olyan eleme, amely támogathatja a halfaj akvakultúrás termelésbe történő bevonását. Bizonyítást nyert, hogy a lisztbogár lárva beilleszthető a sügér takarmányozásába, így a rovarlárva alkalmas lehet a halliszt részleges kiváltására. Mindemellett kidolgoztam egy hatékony lisztbogár lárva nyomelem dúsítási technológiát, amelynek eredményeként a lárvák összetétele kedvezőbbé tehető, illetve a halak nyomelem szükséglete biztosítható.
- TételSzabadon hozzáférhetőA mezőhegyesi történelmi lófajták populációgenetikai értékeléseA kutatás célja a három őshonos, nemzeti kincsként védett mezőhegyesi eredetű lófajta (a gidrán, a nóniusz és a furioso-north star) pedigréelemzéssel végzett populációgenetikai állapotfelmérése. A munka alapját egy Microsoft Access adatbázis felépítése adta, amely tartalmazta az egyes egyedek adatait. Az elemzéshez felhasznált végleges adattábla 47682 egyed adatait tartalmazta. A vizsgálat során a fajták 2019-ben aktív, törzskönyvi ellenőrzésben tartott állományait választottam referencia populációknak. A referencia populációkra különböző populációgenetikai mutatók értékeit határoztam meg. A vizsgálatokat ENDOG, PopRep és GRain szoftverekkel végeztem. A maximálisan ismert nemzedékek száma mindhárom fajtában meghaladja a 36 generációt. A leghosszabb származású egyed 43 generációra vezethető vissza. A gidránok 6,1, míg a furioso-north star populáció egyedei átlagosan 4,69 teljes ismert generációval rendelkeztek. A nóniusz populáció értéke ehhez közel állt (4,95). A teljes generációs ekvivalens értékek 12,64 és 16,45 közötti intervallumban helyezkedtek el. Az elemzés során a nemzedékköz értékeket négy leszármazási úton határoztam meg. A leghosszabb leszármazási útvonalak minden esetben a ménekhez kötődtek értékük 12,54– 12,77 év között változott. A négyféle szülő-ivadék leszármazási út megfelelő nemzedékköz értékeit páronként kétmintás t-próbával összehasonlítva a mének leszármazási útjain számított értékek és az egyes kanca leszármazási utak értékei között minden fajta vonatkozásában szignifikáns eltérést tapasztaltam (p<0,05), továbbá a gidrán fajta esetében a két kanca leszármazási útvonal között is. Az alapító ősök tényleges száma a furioso-north star fajtában a legmagasabb (2874), míg a gidrán populáció esetében a legalacsonyabb (1725). A nem alapító ősök tényleges száma szintén ezt a tendenciát követi, 311 egyed a furioso-north star fajtában és 138 a gidrán esetében. Az effektív alapító ősök száma egyaránt 99–99 a gidrán és a furioso-north star fajták referencia populációban, ettől kissé elmarad a nóniusz esetében (95). Az effektív számok egymáshoz viszonyított arányának különbsége szembetűnő, a palacknyak hatás mindhárom fajtát sújtotta. A mértéke a gidrán és a nóniusz fajták esetében volt magasabb. A referencia állományok genetikai variabilitása mindhárom esetben csökkent a teljes állományhoz képest. A gidrán és a nóniusz állományok diverzitásának feléért 9–9 egyed felelős, a furioso-north star esetén ez 17, mely némiképp kedvezőbb. A teljes állományokat a furioso-north star és a gidrán esetében leginkább angol telivérek határozzák meg. Mindhárom fajta állománya beltenyésztett. A Wright-féle beltenyésztési együttható a furioso-north star fajtában a legalacsonyabb (4,31%), míg a nóniusznál (5,59%) a legmagasabb. Az új Kalinowski-féle beltenyésztési együttható értékei kisebbek voltak a Kalinowski-féle együttható értékeinél, így a beltenyésztés többnyire a múltból származik. Megvizsgáltam a fajták parciális beltenyészettségét a fajta- illetve vonalalapító ménekre. Minden fajta esetében bebizonyosodott, hogy a genealógiai vonalak jelentős része nem mutat különösebb beltenyésztettséget az alapító ménre. A referencia populációkba tartozó egyek átlagos rokonsági fok értéke a furioso-north star populációnál a legmagasabb (4,08) és a nóniusz állománynál a legalacsonyabb (3,68), de alapvetően mindhárom populációban mintegy 4%. Az effektív populációméret kulcsfontosságú koefficiens a géntartalékvédelem alatt álló fajták esetében. Mindhárom referencia populáció értéke meghaladta a kritikus 50-es határt. A legalacsonyabb együttható (70,35) a furioso-north star állományt jellemezte. A gidrán és nóniusz fajták értéke egyaránt 77,67 volt. Mindhárom populáció beleesett a genetikai diverzitás fenntartásához szükséges minimum 50 és 100 közötti intervallumba.
- TételSzabadon hozzáférhetőOptimalization of the European perch (Perca fluviatilis) Digestion and the Utilization of the Yellow mealworm in the Perch NutritionThe cost of feeding takes the highest part of aquaculture production cost; protein sources are the most expensive feed ingredient. Insects have been proposed as an alternative protein source and they are especially well suited for carnivore species because European perch already consume more than 50% insects in their natural diet. To develop an effective feed formulation an understanding of the digestive processes is important. The research conducted during this dissertation explored the nutrient composition of yellow mealworm (YM), optimization of production, and nutrient composition of YM and compared the growth, protein efficiency ratio (PER), net protein ratio (NPR), and true digestibility (TD) of diets containing 25% and 50% yellow mealworm meal to soybean meal using a rat assay. We continued to gain a proper understanding of the digestion processes of the European perch, by investigating the enzyme activity at different temperatures lower than the reported optimal. The various experiment provided a basis for the formulation of a diet where various percentages of fishmeal were replaced with yellow mealworm meal, this diet was used in a feeding experiment. We explored the nutrient composition of YM at different ages, sizes, and stages of life cycle. The result shows that larvae do not differ based on age, but the size influences the nutrient composition, the larger-sized worm had lower surface area hence a lower proportion of exoskeleton and higher dry matter content. We also used duckweed as a feeding substrate to determine its effect on production parameters and nutrient composition of YM, the result indicates that above 50% inclusion of duckweed in the feeding substrate result in worse production parameters. When we considered the result of the production parameters and the nutrient composition in this experiment the S75D25 feeding substrate is the best. In an in-vivo rat experiment where soybean meal was replaced with 25% and 50% YM meal the biological values were not statistically different from those fed 100% soybean meal as a protein source. This means that up to 50% replacement of soy with YM meal maintained the quality of protein as seen in the PER, NPR, and TD. The result of enzyme activity at different temperatures shows that the highest enzyme activity is between 18 °C and 20 °C, the enzyme activity peaks at 20 °C after which there is a decline in the enzyme activity. When European perch were fed with feed formulated by replacing 12.5%, 25%, and 37.5% fishmeal with YM meal. The result shows that at all 3-inclusion levels, there is no significant difference in production parameters, hence YM meal can replace fishmeal up to 35.7% without adverse effects on the growth rate, FCR, and survival rate.
- TételSzabadon hozzáférhetőEgyes hazai struccállományok termelési tulajdonságait és viselkedését befolyásoló tényezők vizsgálataMagyarországon több, mint három évtizede van jelen a strucc, több, jelentősebb tenyészete is létrejött, ám termeléséről ismert, tudományos elemzés nem született. Kutatásomban a faj etológiai sajátosságait és termelését, illetve a telepek mikrobiológiai állapotát kívántam vizsgálni, hazai tartási és takarmányozási viszonyok között. Az etológiai megfigyelések célja az egyedek napi viselkedésformáinak, társas kapcsolatainak kutatása volt, a tojóév különböző hónapjaiban. A viselkedési elemek megjelenési arányában az ivarok és a napszakok között nem volt különbség. A tartási módokat összehasonlítva az aktív komfortviselkedés a megfigyelési időszakban a háremeknél 4,88%-kal nagyobb arányban fordult elő. A szociális viselkedésformák tavasszal gyakrabban, ősszel ritkábban fordultak elő, ami a tojóévvel függhet össze. A mikrobiológiai vizsgálat célja a telepek bakteriológiai állapotának a felmérése volt. Az elemzett mintákban (bélsár, elhalt embriójú tojás, elhullott csibe és kenetminta) az Escherichia coli és a Bacillus spp. volt a két, legnagyobb arányban jelenlévő baktériumfaj. Ezek mellett Coliform, Salmonella spp., Staphylococcus spp., Pseudomonas spp., Enterococcus faecalis és Klebsiella spp. baktériumokat lehetett kimutatni. A kesztyűhasználat, a talajfertőtlenítés és a széles-spektrumú fertőtlenítőszerek alkalmazásával, valamint a nevelőhelyiség higiéniájának javításával mérsékelhető lenne a fertőzés. A tojástermelő-képesség vizsgálatát a „B” telepen, 2018 és 2021 között végeztem. A tojóév átlagosan 135 napig tartott. A keltethetőség állományszinten átlagosan 55,98%-ot mutatott. A négy évet figyelembe véve májusban és júniusban rakták a legtöbb tojást. A keltethetőség májusban, júniusban és júliusban volt a legjobb. Vélhetően ekkor optimális a környezeti feltétel (száraz, meleg idő) a termelés számára. A tojóév és tojásösszetétel kapcsolatát az „A” telepen, 2021. májusban és júliusban, tizenegy, normál súlyú (1200-1600 g) tojáson elemeztem. A tojáshéjban az ásványianyagok közül a Ca, a K, a Mg és a S mennyisége nőtt, míg a Cu- és Zn-tartalom csökkent. A tojásalkotók Mg-tartalma nőtt, Na-, P-, S- és Zn-tartalma csökkent. A táplálóanyag-tartalom csökkenése a tojók tápanyagkészletének tojóév során bekövetkező kiürülésére utalnak, amit a takarmányozási technológia kialakításánál érdemes figyelembe venni. Az embrióelhalás időpontjának és okainak a felderítésével megismerhetjük a hazai tenyésztési és keltetési technológia eredményességét és javításának lehetőségeit. A boncolás során megmértem az embriók, és belső szerveik súlyát, valamint testrészeinek méreteit. A szakirodalmi adatokat figyelembe véve, a vizsgált magzatok a keltetés különböző stádiumaiban halhattak el, négytől 37-38 napos korig. A kórbonctani elváltozások tojáskezelési és keltetési problémákra utalnak. A túléléselemzés rávilágít arra, hogy melyek az elhullás szempontjából kockázatos életkorok és tényezők, amelyek ismeretében a kiesések kockázata csökkenthető. Célom a tojóév év-évszak kombinációja, a tojások súlya, az éves kelési sorrend és a tojások keltethetősége hatásának vizsgálata volt a csibék kiesésének relatív kockázatára, 48 hetes életkorig. A kockázat az éves keltetések számával nőtt, ami a keltetők higiéniai állapotának romlásával magyarázható. A gyenge keltethetőségű csoportból származó csibéknek volt a legnagyobb a kiesési kockázata, mivel valószínűleg vitalitásuk is gyengébb volt. 48 hetes korra a kikelt állomány 33%-a maradt életben. A hústermelő-képesség elemzése során a struccok vágóértékét és húsminőségét az „A” telep 12 és 18 hónapos korú (n=30, 14 tojó és 16 kakas) vágómadarain vizsgáltam. A vizsgált öt értékes húsrész (outside strip, osztriga, tip, outside leg és medalion) szárazanyag-tartalma 23,84% és 26,23%, nyersfehérje-tartalma 2,36 és 4,50%, nyerszsír-tartalma 2,36% és 4,50%, hidroxiprolin-tartalma 0,01 és 0,08% közötti értékeket vett fel. A panel értékelése alapján a legízletesebb és legporhanyósabb húsrésznek az outside strip és a tip mutatkozott.