Állattenyésztési Tudományok Doktori Iskola

Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez

https://hdl.handle.net/2437/2303

Mezőgazdaságtudományi Kar

Állattenyésztési Tudományok Doktori Iskola
(vezető: Dr. Komlósi István)

Agrártudományi doktori tanács

D52

Doktori programok:

Állatitermék-előállítás
(programvezető: Dr. Jávor András)
Takarmányozás, halbiológia
(programvezető: Dr. Babinszky László)
Szaporodásbiológia
(programvezető: Dr. Rátky József)
Genomika
(programvezető:Dr. Kusza Szilvia)
Állatnemesítés - Génmegőrzés, Állatökológia
(programvezető: Dr. Komlósi István)

Böngészés

Megjelenítve 1 - 20 (Összesen 104)

Szabadon hozzáférhető
The effects of dietary regimens and amino acid composition of feed on the mTOR signalling pathway and production traits in Japanese quail (Coturnix japonica)
(2024) Reda, Gebrehaweria Kidane; Czeglédi, Levente; Lendvai, Ádám Zoltán; Állattenyésztési tudományok doktori iskola; Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar
Understanding animals’ molecular mechanisms of adaptation to variable dietary availability is an essential issue in animal science studies. The mechanistic target of rapamycin (mTOR) is a candidate nutrient-sensing pathway mediating a form of fitness-related responses when individuals encounter constraints in their energy budget. Despite the fundamental importance of this process, how nutritional variability is regulated through the expression of genes governing this pathway and its consequential effects on fitness remain understudied, particularly in birds. Therefore, this doctoral study is designed to investigate the mechanisms by which different dietary conditions affect the expression of mTOR pathway genes and their links with life-history traits, mainly body weight and reproduction. To achieve this goal, three consecutive experiments has been conducted on Japanese quails (Coturnix japonica). 1) Quantitative feed restriction: Quails of both sex were subjected to feeding at 20% (DR20), 30% (DR30), and 40% (DR40) restriction levels or ad libitum (ADL) for 2 weeks. Female birds grouped under all restriction levels showed a significant reduction in body weight compared to the ad libitum-fed birds, whereas in males, only the FR40 group proved a statistically significant reduction, suggesting sex-specific effect. Concerning egg production, the FR40 group laid significantly fewer eggs than the ADL group, while other restriction levels had no effect. Egg weight was significantly reduced in the FR30 and FR40 groups. Considering the above result, we analysed resource allocation strategy among reproduction and body mass and found that the FR20 and FR30 groups re-allocate more resources to reproduction on a proportional reduction in investment to body weight, while the FR40 re-allocated resources to body weight on a proportional reduction in investment to egg weight. Feed restriction reduced the expression of mechanistic target of rapamycin (mTOR) and insulin-like growth factor 1 (IGF1) while increased the expression of autophagy-related genes (ATG9A and ATG5), growth hormone receptor (GHR), and ribosomal protein S6 kinase 1 (RPS6K1). The effect was slightly different in females and males. Circulating IGF-1 levels were more than 64% higher in females than in males. Resource allocation strategy was also related to mTOR expression. Feed restriction noticeably reduces the level of plasma triglycerides in a sex-specific manner. 2) Unpredictable feeding: Daily unpredictable feeding (30%-170% feed intake), constantly restricted feeding (40% restriction), and full feeding treatments were applied for 16 days on both female and male Japanese quails. Unpredictable feeding notably reduced body weight of female birds, while male individuals did not respond. Unpredictability did not affect egg production traits. This indicates that female birds reallocate resources from self-maintenance to reproduction under unpredictable conditions. We found characteristic and sex-dependent gene expression patterns of the mTOR pathway genes: while the unpredictable treatment did not affect gene expression in males, it downregulated mTOR and IGF1 and its receptor (IGF1R) and upregulated Unc-51-like autophagy activating kinase-1 (ULK1), ATG9A, and ATG5 in females. Additionally, expression of mTOR pathway genes mediated the effect of treatments on body weight and egg weight, highlighting their role in linking nutritional variability with fitness traits. 3) Macro- and micronutrients manipulation: The third experiment tested how supplementing with 20% leucine (FR+L), 20% methionine (FR+M), or combination of both (FR+ML) on top of restricted feeding (FR) affected the mTOR pathway. The effects of a 20% protein (PR) or 20% energy (ER) restriction under full feeding conditions were also examined. Combined supplementation of leucine and methionine supports partial increase in body weight gain compared to the FR group. Supplementing leucine, methionine, or both partially increased the expression of liver GHR, IGF1, and mTOR genes and decreased the expression of the ATG9A gene. Methionine supplementation showed a significant increase in SOD2 gene expression compared to all groups. Energy restriction significantly affected body weight, similar to the balanced feed restriction group. However, the effect was not coupled with an effect on the expression of the anabolic genes. Protein restriction did not affect body weight or the expression of mTOR pathway genes. Over all the study revealed that quantitative and qualitative dietary manipulation regulates the expression of mTOR pathway genes and in turn mediates the effect on production triats.
Szabadon hozzáférhető
Comprehensive evaluation of plant extracts generated effects using multiple animal models for fish feed development
(2024) Alaya, Amina; Máthé , Endre; Állattenyésztési tudományok doktori iskola; Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar
The use of plant extracts in medicine spans the history of mankind, encompassing different cultures and civilizations. This tradition, enriched by the collective knowledge of civilizations such as the Christian, Chinese, Indian and Islamic worlds, has evolved into the holistic approach of phytotherapy. Distinct from orthodox pharmacology, phytotherapy focuses on utilizing whole plants to promote overall health, reflecting a resurgence in interest towards natural, less forceful therapeutic alternatives, especially given the limitations of synthetic drugs like adverse secondary effects or antibiotic resistance. This study integrates botany, chemistry, pharmacology, developmental biology, biochemistry, microbiology, and clinical sciences to investigate the medicinal properties of plant extracts, leveraging advanced analytical techniques such as NMR spectroscopy, GC-MS, and HPLC for identifying and quantifying bioactive compounds. Among these, polyphenols and flavonoids are of particular interest due to their potential for antidiabetic, anti-inflammatory, antioxidant, and neuroprotective activities, which are crucial in preventing and managing chronic diseases and in cell metabolism processes. The research specifically targets the biological effects of olive (Olea europaea), sweet almond (Prunus amygdalus), and black mulberry (Morus nigra) species, known for their health-promoting properties. Olive products, for instance, are rich in antioxidants; almonds are appreciated for their lipid-lowering and anti-stress effects; and black mulberries are noted for their antihypertensive, anti-diabetic, and anti-inflammatory properties. The objective is to elucidate the corresponding GTEs nutritive and viability influencing effects, cellular mechanisms, and induction by these plant extracts through a multi-disciplinary approach, assessing their potential antimicrobial activity and contribution to nutrition and metabolism. The preparation of GTEs involved collecting young olive shoots, sweet almond buds, and black mulberry buds, with a strict quality control process to ensure high-quality extracts. These were prepared using a mixture of 96% ethanol and glycerol at a 1:1 ratio, ensuring the preservation of the plant materials' natural qualities and therapeutic potentials. Quantitative analysis was performed using the Shimadzu Nexera I LC-MS-8045 system, highlighting the meticulous process involved in analyzing the protein and carbohydrate contents through the Kjeldahl method and the phenol–sulfuric acid method, respectively. The antimicrobial properties of the GTEs were investigated against a selection of bacteria and fungi, revealing varying degrees of effectiveness. For instance, olive GTE showed significant activity against five microbial strains, particularly effective within a concentration range of 50-100%. The study also explored the antimicrobial effects of GTEs using the agar diffusion method, with the olive GTE demonstrating effectiveness against specific strains at concentrations as low as 50 mg/mL. Experiments on Drosophila melanogaster and carp larvae aimed to assess the GTEs effecting growth, viability, and metabolic health under different dietary conditions. In Drosophila, the HS diet caused a developmental delay, but GTE supplementation showed variable effects on larval viability without altering the delay. Olive-GTE notably improved viability in NM diets and to a lesser extent in HS diets, displaying a concentration-dependent impact. Similarly, Black Mulberry GTE demonstrated a significant increase in survival rates up to 26%, showcasing the nuanced differences in nutritional impacts of various GTEs on fruit fly development and survival. The qualitative and quantitative chemical analyses revealed unique phytonutrient profiles for each GTE, identifying bioactive compounds such as hydroxytyrosol, oleuropein in O-GTE, and unique fatty acids in SA-GTE. These analyses highlighted the rich diversity of compounds within the GTEs and their potential health benefits, suggesting their utility in health promotion and disease prevention. The study's findings, particularly on the antimicrobial capabilities and the nutritional effects of GTEs on model organisms, underline the complex interplay between diet, nutritional content, and health. The dual-species approach enhances understanding of the GTEs' s associated nutritive effects, emphasizing the potential of these plant extracts in developing natural health solutions and contributing to nutritional science and phytotherapy fields.
Szabadon hozzáférhető
Genome-wide analysis of the genetic diversity of native sheep breeds and determination of potential selection signatures for climate change adaptation
(2024) Wanjala, George; Kusza, Szilvia; Állattenyésztési tudományok doktori iskola; Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar
The utilization of indigenous sheep breeds has the potential to contribute to the mitigation of climate change's impact on the global availability of animal protein. The examination of the genomic architecture of indigenous sheep in relation to climate change facilitates the identification of genetic diversity and adaptability hotspots, which can contribute to the enhancement of conservation efforts for animal genetic resources. Using ovine50K SNP chips of 832 samples from 32 breeds from various climatic zones, the genomic insight of native sheep breeds sampled from different climatic zones is presented, a finding that can be utilized in the development of climate specific adapted sheep breeds. Results of this study underscore that, although the breeds under study exhibit significant genetic diversity, there is an alarming decline in this diversity, as evidenced by the effective population size. African breeds distinctly positioned themselves on one facet of PCA 1, without any overlap, signifying their unique genomic structures. Conversely, European indigenous sheep breeds display a rich genetic variation; however, a pronounced admixture was noted in several breeds, compromising their genetic distinctiveness. While the studied breeds exhibited some levels of inbreeding, analysis runs of homozygosity (ROH) patterns suggest that these breeds past ancestral inbreeding events may be more influential than recent ones. This was shown by deficiency of long ROHs (24-48 and > 48 mb). Also, the ROH patterns showed that these breeds underwent different historical development stages. Over 400 genes were potentially linked to climate change adaptation. Intriguingly, the majority of these genes are exclusive to specific climate-based populations, underscoring the unique adaptive capacities inherent to each studied group. Notably, a significant proportion of these genes are associated with immune responses, emphasizing the imperative of breeding disease-resistant livestock in the current context of climate change. Analysis of landscape genomics revealed that rainfall and temperature are likely drivers of adaptation in these population. Interestingly, nine genes (HLF, ATP5MC2, SCD5, GSTA1, STAT1, TARBP2, ADIG, PLIN1, ABHD5) with diverse functions related to immunity, growth, and development were found to be located near SNPs that were significantly associated with these climatic variables. This study reinforces the notion that while indigenous sheep breeds retain substantial genetic diversity, it is diminishing, potentially due to suboptimal genetic management or admixture events. Furthermore, our findings highlight the innate capability of native sheep breeds to adapt to climatic change, positioning them as invaluable resources for breeding traits associated with climate resilience, thereby enhancing the overall robustness of sheep populations.
Szabadon hozzáférhető
Investigating the ecology and microbiology of the urban and rural Hooded Crow (Corvus cornix) in Hungary
(2024) Benmazouz, Isma; Kövér, László; Kardos, Gábor; Állattenyésztési tudományok doktori iskola; Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar
Urbanisation is a complex process that creates an interconnected interface that influences humans, wildlife, and the environment. To understand this interface, Hooded Crow's success in cities was studied. First, morphological differences between urban and rural crows were examined. Then, the presence of antimicrobial-resistant bacteria (ARB) in these birds was investigated, focusing primarily on extended-spectrun beta-latamase (ESBL)-producing Enterobacterales and vancomycin-resistant enterococci (VRE). We collected morphometric data from 249 crows from two urban and two rural areas. Urban individuals were smaller than rural ones, displaying shorter tarsi. No other differences were detected. Due to plenty of anthropogenic food sources, urban adult crows seem to be able to maintain a similar body mass as their rural counterparts. Our results also showed that juveniles from urban habitats have longer and larger bills but smaller body sizes, exhibiting shorter tarsi and smaller skulls. However, due to the low sample size of rural juveniles (n =3), these findings are not conclusive. In urban areas, differences between crows seemed to be age-dependent and may be related to the availability of food sources. Young crows from a larger city (Budapest) have longer and thicker bills and better body condition than those from a smaller city (Debrecen). However, lower body conditions in juveniles from Debrecen may also be explained by other factors, such as poor health status. In Debrecen, young individuals captured at the city Zoo were generally bigger in size, with higher body mass, better body condition, more fat reserves, longer bodies, and wider skulls and bills than individuals caught in the other study areas, suggesting that local factors may influence a habitat’s effect on crows’ growth. To assess the prevalence of ARB in Hooded Crows, 264 faecal samples were collected and analysed. Bacteria were cultured, isolated, and identified using MALDI TOF. The susceptibility test was performed following EUCAST recommendations, and ESBL producers were identified per the double-disc synergy method. ESBL genes were identified using PCR, and E. coli isolates were characterised by WGS. Four rural samples and 125 urban ones (7% vs. 60%, chi-square p<0.0001) yielded ESBL-producers with the overwhelming dominance of E. coli (2/4 and 105/125 in rural and urban positive birds, respectively). The blaCTX-M-1 group was the most predominant. None of the samples yielded VRE. Based on the WGS, in addition to the presence of ESBL-encoding genes, particularly blaCTX-M-1/55/15, genes encoding resistance to other antimicrobial classes were also detected, and various virulence genes in association with several plasmids (mainly IncI-1 and IncF plasmid groups), were predicted. Most isolates belonged to B1 and A phylogenetic groups, suggesting that Hooded Crows carry commensal ESBL producers and might serve as reservoirs of ESBL-encoding genes. Overall, 22 sequence types (STs) and 33 distinct core-genome MLSTs were defined. The most prevalent STs were previously described in human and animal isolates including wildlife. Some STs found, such as ST4412 and ST5798, have yet to be reported in humans and/or animals. The high frequency of ESBL producers carried by urban Hooded Crows points out the role of anthropogenic sources in ESBL occurrence. Yet, it seems that Hooded Crows from Hungary are not necessarily reservoirs of VREs. Nonetheless, the prevalence of resistance genes found strengthens the notion that even free-ranging birds, with increasing contact with humans, pose health-related threats. In summary, here we demonstrated the possible link between AMR carriage by the Hooded Crow and its urban adaptation. We believe that understanding what influences the success of wild birds in urban habitats might mitigate the surveillance of AMR emergence in such hosts and potentially help identify appropriate actions.
Szabadon hozzáférhető
Physiological responses to DL-methionine and L-methionine supplementation in the early life of TETRA-SL LL hybrid and Hungarian Partridge Colored Hen genotypes
(2024) Lugata, James Kachungwa; Szabó, Csaba; Állattenyésztési Tudományok Doktori Iskola; Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar
Methionine is an essential amino acid crucial in developing feathers and protein synthesis and plays a role in the growth and production performance of poultry. The main objective of the study was to evaluate the physiological responses of newly hatched chicks to in-ovo supplementation of DL-Met and L-Met in TETRA-SL LL hybrid (TSL) and Hungarian partridge colored hen breed (HPC) layer genotypes. Additionally, this study aimed to assess the effects of dietary supplementation with DL-Met and L-Met on the growth performance and hematological parameters of TSL chicks during the starter phase. Two experiments were performed to investigate the effect of DL and L-Methionine at different supplementation levels on the physiological responses, performance, and feather development of layer genotypes. The first experiment examined the impact of in-ovo feeding of methionine sources at 5, 10 and 15 mg/egg on chick development, health status, and hatching performance of the two genotypes. The results indicated that the hatchability ranged from 72% to 100% of 5 mg supplementation; while the in-ovo feeding of higher methionine doses resulted in considerable lower hatchability. However, the in-ovo feeding of DL-methionine significantly improved the hatching weight and ferric-reducing ability of the plasma (FRAP) compared to L-methionine (P < 0.05). Both methionine sources enhanced the chicks' liver health and antioxidant status. Moreover, the in-ovo feeding of either DL-methionine or L-methionine improved intestinal development by increasing the villus width, height, and surface area compared to the control in both genotypes (P < 0.05). The genotype responses to the in-ovo feeding of methionine sources were also noted; the TSL genotype had improved hatching weight, heart weight, hepatic GSH, total antioxidant capacity (TAC), and FRAP than the HPC genotype (P < 0.05). While the HPC genotype had significantly higher muscle GSH and TAC levels, upregulated hepatic IGF1 and IGF1R receptors than the TSL genotype (P < 0.05). The HPC genotype also had overexpressed intestinal IGF1, tricellulin (MD2), OCLN, and superoxide dismutase 1 (SOD1) and GST3 genes than the TSL genotype (P < 0.05). The second experiment used 96-day-old TETRA SL (TSL) chicks and found no significant effect of methionine sources and levels on body weight, average daily gain, and feather development up to 28 days (P > 0.05). However, methionine source and levels had a significant effect on body weight and average daily gain on day 28 (P < 0.05). Furthermore, both methionine sources and levels significantly influenced the hematological parameters, including red blood cells, haemoglobin, white blood cells, lymphocytes, mid-range, and granulocytes values (P < 0.05). The dietary supplementation of DL-methionine at 100% of the recommendation showed favorable results with the highest WBC, RBC, Hb, and Ht values than all treatment groups (P < 0.05). In conclusion, the study highlights the importance of genotype-specific gene expression patterns for enhancing poultry productivity and health. In ovo feeding, L-Met was found to be more effective than DL-Met and was effectively utilized in Hungarian Partridge Colored chicks for muscle GSH, increased intestinal NRF2 gene expression, and decreased plasma uric acid content. On the other hand, DL-Met showed promising potential as a source of in ovo feeding in TETRA SL chicks, improving intestinal development compared to L-Met. Dietary supplementation of DL-Met and L-Met have similar effects on early TSL chicks' development and feather growth but may have different impacts on hematological parameters.
Szabadon hozzáférhető
Szelénnel dúsított tej és tejtermékek előállítása
(2024) Juhászné Tóth, Réka; Csapó, János; Állattenyésztési Tudományok Doktori Iskola; Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar
A szelén az emberi szervezet számára nélkülözhetetlen mikroelem, melynek hiánya hiánybetegségek kialakulásához vezet. Mivel hazánk hiányos szelénellátottságú területnek számít, így mindenképpen fontos a szervezet megfelelő szelénutánpótlásának biztosítása. Ez a fogyasztó számára legegyszerűbb módon úgy történhet, ha a megfelelő mennyiségű szelént különböző alapélelmiszerek (pl.: tej) segítségével viszi be a szervezetbe. A takarmány szeléntartalmának növelése nemcsak a tej szeléntartalmát növelheti, de állategészségügyi szempontból is előnyös lehet. A kutatásban két gazdaságban (Bödönhát, Hajdúböszörmény) hat-hat holstein-fríz szarvasmarha takarmányát egészítettük ki szerves szelénnel. Az alkalmazott dózisok 1, 2; 4; 6 mg/egyed/nap voltak. A kiválasztott egyedektől hétnaponta történt tejminta vétel. Ezt követően ICP-MS-sel mértem meg a tej szeléntartalmát és különböző mikroelemeket is. A szelént tartalmazó tejből különféle tejtermékeket készültek, melyek szeléntartalmát vizsgáltam. Kutatásom fő kísérletében a tej átlagos szeléntartalmát a két vizsgált telep esetében külön-külön elemeztem. A bödönháti és hajdúböszörményi telep esetében megállapítható, hogy a tej szeléntartalma a szelénkiegészítés időszakában a kontrollhoz képest növekedett, a csúcsot a 6 mg/nap kiegészítés időszakában érte el, majd pedig a kiürülés időszakában meredeken csökkent. A statisztikai elemzés szerint a kontroll mintához képest szignifikánsan magasabbak az 1 mg/nap, a 2 mg/nap, a 4 mg/nap és a 6 mg/nap szelénkiegészítés időszakának átlagai. A kontrolltól nem tér el szignifikánsan a kiürülés időszaka. Ez az eredmény is rámutatott arra, hogy a szelén képes a tejben feldúsulni, melynek érdekében leginkább a 4 és/vagy 6 mg/nap szelénkiegészítés alkalmazása ajánlott. Az egyedenkénti vizsgálat eredményei alapján megállapítható, hogy mind a bödönháti, mind a hajdúböszörményi telep esetében a vizsgált hat-hat egyed mindegyikénél emelkedett a tej szeléntartalma a szelénkiegészítés időszakában, majd csökkent a kiürülés időszakában. A bödönháti telep esetében az 1 mg/nap és a 2 mg/nap dózisú kezelések, valamint a kiürülés időszaka nem különülnek el szignifikánsan a kontrolltól, ami a telep téli takarmányváltásával magyarázható. A 4 mg/nap és a 6 mg/nap szelénkiegészítés hatására a tej szeléntartalma megemelkedik, ez pedig a belőle készült tejtermékekben is kimutatható. A kontroll mintához képest, mind a 12 vizsgált tejtermék esetében növekedés állapítható meg. A legmagasabb szeléntartalommal a félkemény sajt, a sózott és a sótlan gomolya, valamint a túró rendelkezik. A teljes tejhez viszonyítva a szelén bizonyos termékek esetében képes feldúsulni (pl. félkemény sajt), míg bizonyos termékek (pl. savó típusú termékek) készítése a szeléntartalom csökkenéséhez vezet. A szelénkiegészítés hatására a vizsgált termékek közül a teljes tej, a kefir, a joghurt, a túró savó, a félkemény sajt, a sótlan és sózott gomolya esetében, mind a 4 mg/nap, mind a 6 mg/nap dózisú termék szignifikánsan magasabb szeléntartalommal jellemezhető, mint a kontroll. Ezen termékek esetében egyértelműen bebizonyosodott, hogy a takarmányozás során adagolt szelén részben megjelenik a tejben, a tejből pedig magas szeléntartalmú termékek készíthetők. A túró esetében csak a 6 mg/nap szelénkiegészítés hatására emelkedett meg szignifikánsan a szeléntartalom. A savók és az orda esetében a különbség a kontrollhoz képest nem szignifikáns. A szeléntartalom és az egyéb mikroelemtartalom közötti összefüggés a bödönháti telep esetében a szelén pozitív irányú erős korrelációs kapcsolatot mutat a mangánnal és negatív irányú erős korrelációs kapcsolatot mutat a rézzel és a stronciummal. A hajdúböszörményi telep adatai alapján is megállapítható, hogy a szelén és mangántartalom közötti korreláció erős, pozitív irányú.
Szabadon hozzáférhető
Development of assisted reproductive technologies for ex-situ in vitro gene conservation in sheep
(2024) Mujitaba, Malam Abulbashar; Pálfyné Vass, Nóra; Bodó, Szilárd; Állattenyésztési Tudományok Doktori Iskola; Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar
The current study involved three different experiments to assess the effects of epididymal spermatozoa (EPS) collection methods, ram breed, three (3) different commercial soy-lecithin-based semen extenders {Andromed® (AND), Bioxcell® (BIO), and OviXcell® (OVI)}, and two spermatozoa concentrations (400×106 vs 200×106 spermatozoa/ml) on the freezability of ram epididymal spermatozoa (REPS). Lastly, we evaluated the developmental kinetics of in vitro-produced sheep embryos fertilized with post-thaw REPS using ivf-Bioscience bovine media to enhance the conservation of local sheep breed genetic resources (GnR). Fourteen pairs of testes from German Mutton Merino (Merino:7) and Hungarian Black Racka (Racka:7) rams collected from a slaughterhouse for Experiment I. Post-mortem REPS were retrieved from the cauda epididymides by either Slicing or Incision method. Fresh samples were extended to 200×106/ml, filled into mini straws and equilibrated at 5 oC for 2 hours. Freezing was performed manually in a Styrofoam box. The fresh and post-thaw REPS’s Standard motility (SMP) and kinematic parameters (KP) were assessed using a CASA. The collection method did not significantly affect REPS’s fresh and post-thaw SMP and KP. The Merino breed had significantly (p<0.05) higher testicular weight (TW); in contrast, the Racka breed had significantly (p<0.05) better fresh LIN, STR, BCF and ALH and higher post-thaw LIN and BCF values. The Merino has heavier testicles and significantly (p<0.05) better cryo-tolerance in total motility, while the Racka fresh and post-thaw REPS have more linear movement and presented significantly (p<0.01) higher cryo-tolerance in most of the KP than the Merino Breed. In experiment II, the REPS were retrieved from nine adult rams’ testes of different breeds and diluted with each of the 3 extenders to both concentrations. Straws were frozen manually. SMP and KP were assessed by CASA, while spermatozoa viability, morphology and acrosomal integrity were evaluated using the Kovacs-Foote staining technique. The concentration did not significantly affect all the pre-freeze and post-thaw SMP and KP of REPS. The BIO and OVI had significantly higher pre-freeze and post-thaw BCF, post-thaw VAP and percentage of spermatozoa with intact head membranes than the AND. In contrast, the AND had a significantly lower percentage of REPS with tail defects than the BIO and OVI. The 400×106 spermatozoa/ml resulted in a significantly higher percentage of all intact head membranes than the 200×106 spermatozoa/ml. Experiment III comprised five (5) programs involving 216 cumulus-oocyte complexes (COCs). The COCs were matured for 23-24 hours, while IVF with post-thaw REPS in ivf-Bovine bioscience media. Viable sheep embryo with good developmental competence: overall cleavage rate of 43.0 %, a morula of 40.0 %, and a blastocysts rate of 21.0 % were obtained, comparable to those reported in the literature. In conclusion, breed significantly affects REPS cryo-tolerance, and either of the collection methods can be used to retrieve REPS without adverse effects. Freezing significantly increased tail defects and decreased the percentage of REPS with distal cytoplasmic droplets. Cryopreservation of REPS is recommended in 400×106 spermatozoa/ml concentration. All three extenders must be optimised to preserve viability, membrane integrity and better normal morphology of REPS. In vitro embryo production using post-mortem/abattoir-sourced gametes can be an alternative to MOET and ovum pick-up in cryo-banking of valuable local sheep breeds.
Szabadon hozzáférhető
Qualitative assessment of Haemonchus contortus infection in small ruminant flocks in Hungary: prevalence and diagnostic study
(2023) Khangembam, Rojesh; Pálfyné Vass, Nóra; Állattenyésztési Tudományok Doktori Iskola; Debreceni Egyetem::Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar
Among the many gastro-intestinal nematode (GIN) parasites that can affect small ruminants, the family of Trichostrongylidae is very important and out of which Haemonchus contortus has established itself to be the most dangerous and clinically important species. A severely affected animal can harbour up to 5000 worms inside it and this can lead to the continual loss of about 250 ml of blood daily, which is fatal. A recent study in the EU estimated a production loss of 81% and 19% to treatment out of a total € 1.8 billion annual expenditure due to haemonchosis. Despite this, the specific diagnosis of the parasite, from the Trichostrongylidae family, is difficult using the conventional copromicroscopic tools wherein a correct diagnosis is crucial for sustainable control. Also, the parasite has been reported in almost all the EU nations however, very limited published reports are available for Hungary. The present study analysed n=16 farms located in 5 different counties in Eastern and Central Hungary. Out of these farms, n=14 were sheep farms; 1 goat farm and a village where roe deers were hunted. Faecal samples were collected from individual animals and the faecal egg count (FEC) data using the Mini-FLOTAC technique were obtained from another larger study. The present study found out n=12 sheep farms, the goat farm as well and the roe deer all had a positive result for H. contortus. Another aspect of the study was the design and development of two isothermal amplification tools as a proof of concept for a reliable farm site diagnosis of the parasite. Firstly, a Loop-mediated Isothermal Amplification (LAMP) and another LAMP-lateral flow (LAMP-LF) assay for the qualitative detection of H. contortus from the faecal samples of ruminant flocks were successfully designed. These two LAMP assays allow visual detection to the unaided eyes without compromising the specificity and sensitivity. The analytical sensitivity is determined to be 2.5 x 10-4 ng/μl of DNA template. Secondly, a Recombinase Polymerase Assay (RPA) technique was also successfully designed with an analytical sensitivity of 0.1 ng/μl DNA template. This study also would like to register two preliminary findings: i) that the post-amplification clean-up for the RPA amplicons could be eliminated without any significant loss in analytical sensitivity, and ii) a colourimetric change detection using some commonly DNA intercalating dyes (such as Eva Green and SYBR Green dyes) is possible. Besides these assays, the study also optimised a centrifuge-free crude DNA extraction method, adapted using the Fill-FLOTAC apparatus, a magnetic beads DNA extraction kit and a motorised micropestle for egg disintegration. This crude DNA extraction from the eggs ‘obtained’ from the Fill-FLOTAC apparatus is significant for a true farm-site molecular diagnostic kit. In conclusion, the study proved the presence of the H. contortus parasite in Hungary with preliminary gene sequencing findings using three isolates showing distinct lineages. Nevertheless, a more detailed epidemiological study, an in-depth phylogenetic analysis using sequencing of both ITS2 and nad4 genes and improvement in the isothermal assay by incorporating quantitative data are all highly recommended.
Szabadon hozzáférhető
A sügér (Perca fluviatilis) intenzív tartás-, és takarmányozási technológiájának fejlesztése
(2023) Molnár, Áron; Fehér, Milán; Állattenyésztési Tudományok Doktori Iskola; Debreceni Egyetem::Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar
A doktori kutatásom során a hazánkban őshonos ragadozó halfajok közé tartozó sügér tartás- és takarmányozási technológiájának fejlesztési lehetőségeit tanulmányoztam. A halfaj takarmányozási technológiájának fejlesztése során vizsgáltam többek között a közönséges lisztbogár lárva takarmányként történő felhasználását és beillesztését intenzív körülmények között. A sügérrel kapcsolatos tartástechnológiai kutatások első lépéseként meghatároztam az ideális medenceszínt, a kísérlet során a halnevelő medence eltérő részein a különböző színek kontrasztjának (világosszürke, fekete) hatását vizsgáltam a halak termelési- és antioxidáns paramétereire. Később meghatároztam az ideális takarmányozási intenzitást egy 6 hetes vizsgálat keretében, ahol azonos takarmánymennyiség, de különböző mennyiségben és időszakban került kietetésre. A tartástechnológia fejlesztését célzó vizsgálatok harmadik szakaszában meghatároztam a sügér neveléshez kedvező megvilágítást és zavarossági (NTU) szintet. Az eredmények értékelése során megállapítottam, hogy a sügér intenzív nevelése során a fekete aljú, világos oldalfalú medence statisztikailag igazoltan kedvező hatást gyakorol a termelési- és antioxidáns paraméterekre. A sötét oldalfalú, világos aljú kombináció kedvezőtlenebb eredményeket produkált, így az nem javasolható a juvenilis korosztály esetében. Az optimális takarmányozás intenzitás meghatározására irányuló kísérlet eredményei alapján megállapítottam, hogy azonos takarmányadag különböző napszakokban és adagokban való kietetése nem befolyásolja a halak termelési paramétereit ebben a korosztályban. Eredményeim alapján a sügér intenzív nevelése során a mérsékelt megvilágítás és az enyhén zavaros vízátlátszóság javasolható. A haltakarmányok fő fehérjehordozója a halliszt, amely napjainkban a tengerek túlhalászata miatt egyre korlátozottabb mennyiségben áll rendelkezésre. A halliszt kiváltása az akvakultúra egyik legégetőbb problémája jelenleg, amely csak alternatív fehérjeforrásokra alapozott takarmányozási technológiák kidolgozásával oldható meg. A rovarfehérje az egyik olyan potenciális fehérje hordozó, amelynek kiváló tápértéke, illetve emellett előállítása minimális környezeti terhelés mellett valósítható meg. A közönséges lisztbogár lárva a hazai klimatikus viszonyok mellett kiválóan tenyészthető. Magas fehérje tartalma, kedvező zsírsav összetétele és a halliszthez hasonló aminosav tartalma lehetővé teszi a haltakarmányozásba való beilleszthetőségét, ezáltal a halliszt kiváltását. A sügér takarmányozásának fejlesztése során a rovarfehérjére alapozott takarmányozási kísérletek meghatározóak a kutatás eredményeit illetően. A közönséges lisztbogár lárva számos kutatástól eltérően nem liszt formájában illesztettem be a takarmányreceptúrába, hanem élő eleségként került kietetésre, a halak számára esszenciális nyomelemeknek számító kobalttal és mangánnal dúsítva. Ezt követően megvizsgáltam a lárvák, majd az azokat elfogyasztó halak nyomelem felvételét. A kobalttal és mangánnal dúsított tápközegben nevelt lisztbogár lárvák hatékonyan akkumulálták a nyomelemeket már az egy hetes dúsítási periódust követően. A kobalt és a mangán együttes alkalmazása nem befolyásolta a két nyomelem felvételét. A nyomelemekkel dúsított lisztbogár lárvával való takarmányozási kísérlet bebizonyította, hogy a sügér közvetett úton, a rovar elfogyasztása által hatékonyan képes mindkét nyomelemet akkumulálni, nem csak a különböző szerveiben, hanem a húsában (filé) is. A kobalttal és mangánnal dúsított lisztbogár lárva etetése emellett a halak termelési paramétereire (egyedi testtömeg, takarmányértékesítés, specifikus növekedési ütem) is kedvező hatást gyakorolt. A doktori kutatás során fejlesztésre és finomhangolásra került a sügér intenzív nevelése során alkalmazott tartási és takarmányozási technológia néhány olyan eleme, amely támogathatja a halfaj akvakultúrás termelésbe történő bevonását. Bizonyítást nyert, hogy a lisztbogár lárva beilleszthető a sügér takarmányozásába, így a rovarlárva alkalmas lehet a halliszt részleges kiváltására. Mindemellett kidolgoztam egy hatékony lisztbogár lárva nyomelem dúsítási technológiát, amelynek eredményeként a lárvák összetétele kedvezőbbé tehető, illetve a halak nyomelem szükséglete biztosítható.
Szabadon hozzáférhető
A mezőhegyesi történelmi lófajták populációgenetikai értékelése
(2023) Klein, Renáta; Posta, János; Állattenyésztési Tudományok Doktori Iskola; Debreceni Egyetem::Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar
A kutatás célja a három őshonos, nemzeti kincsként védett mezőhegyesi eredetű lófajta (a gidrán, a nóniusz és a furioso-north star) pedigréelemzéssel végzett populációgenetikai állapotfelmérése. A munka alapját egy Microsoft Access adatbázis felépítése adta, amely tartalmazta az egyes egyedek adatait. Az elemzéshez felhasznált végleges adattábla 47682 egyed adatait tartalmazta. A vizsgálat során a fajták 2019-ben aktív, törzskönyvi ellenőrzésben tartott állományait választottam referencia populációknak. A referencia populációkra különböző populációgenetikai mutatók értékeit határoztam meg. A vizsgálatokat ENDOG, PopRep és GRain szoftverekkel végeztem. A maximálisan ismert nemzedékek száma mindhárom fajtában meghaladja a 36 generációt. A leghosszabb származású egyed 43 generációra vezethető vissza. A gidránok 6,1, míg a furioso-north star populáció egyedei átlagosan 4,69 teljes ismert generációval rendelkeztek. A nóniusz populáció értéke ehhez közel állt (4,95). A teljes generációs ekvivalens értékek 12,64 és 16,45 közötti intervallumban helyezkedtek el. Az elemzés során a nemzedékköz értékeket négy leszármazási úton határoztam meg. A leghosszabb leszármazási útvonalak minden esetben a ménekhez kötődtek értékük 12,54– 12,77 év között változott. A négyféle szülő-ivadék leszármazási út megfelelő nemzedékköz értékeit páronként kétmintás t-próbával összehasonlítva a mének leszármazási útjain számított értékek és az egyes kanca leszármazási utak értékei között minden fajta vonatkozásában szignifikáns eltérést tapasztaltam (p<0,05), továbbá a gidrán fajta esetében a két kanca leszármazási útvonal között is. Az alapító ősök tényleges száma a furioso-north star fajtában a legmagasabb (2874), míg a gidrán populáció esetében a legalacsonyabb (1725). A nem alapító ősök tényleges száma szintén ezt a tendenciát követi, 311 egyed a furioso-north star fajtában és 138 a gidrán esetében. Az effektív alapító ősök száma egyaránt 99–99 a gidrán és a furioso-north star fajták referencia populációban, ettől kissé elmarad a nóniusz esetében (95). Az effektív számok egymáshoz viszonyított arányának különbsége szembetűnő, a palacknyak hatás mindhárom fajtát sújtotta. A mértéke a gidrán és a nóniusz fajták esetében volt magasabb. A referencia állományok genetikai variabilitása mindhárom esetben csökkent a teljes állományhoz képest. A gidrán és a nóniusz állományok diverzitásának feléért 9–9 egyed felelős, a furioso-north star esetén ez 17, mely némiképp kedvezőbb. A teljes állományokat a furioso-north star és a gidrán esetében leginkább angol telivérek határozzák meg. Mindhárom fajta állománya beltenyésztett. A Wright-féle beltenyésztési együttható a furioso-north star fajtában a legalacsonyabb (4,31%), míg a nóniusznál (5,59%) a legmagasabb. Az új Kalinowski-féle beltenyésztési együttható értékei kisebbek voltak a Kalinowski-féle együttható értékeinél, így a beltenyésztés többnyire a múltból származik. Megvizsgáltam a fajták parciális beltenyészettségét a fajta- illetve vonalalapító ménekre. Minden fajta esetében bebizonyosodott, hogy a genealógiai vonalak jelentős része nem mutat különösebb beltenyésztettséget az alapító ménre. A referencia populációkba tartozó egyek átlagos rokonsági fok értéke a furioso-north star populációnál a legmagasabb (4,08) és a nóniusz állománynál a legalacsonyabb (3,68), de alapvetően mindhárom populációban mintegy 4%. Az effektív populációméret kulcsfontosságú koefficiens a géntartalékvédelem alatt álló fajták esetében. Mindhárom referencia populáció értéke meghaladta a kritikus 50-es határt. A legalacsonyabb együttható (70,35) a furioso-north star állományt jellemezte. A gidrán és nóniusz fajták értéke egyaránt 77,67 volt. Mindhárom populáció beleesett a genetikai diverzitás fenntartásához szükséges minimum 50 és 100 közötti intervallumba.
Szabadon hozzáférhető
Optimalization of the European perch (Perca fluviatilis) Digestion and the Utilization of the Yellow mealworm in the Perch Nutrition
(2023) Toviho, Odunayo Abigeal; Bársony, Péter; Állattenyésztési tudományok doktori iskola; Debreceni Egyetem::Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar
The cost of feeding takes the highest part of aquaculture production cost; protein sources are the most expensive feed ingredient. Insects have been proposed as an alternative protein source and they are especially well suited for carnivore species because European perch already consume more than 50% insects in their natural diet. To develop an effective feed formulation an understanding of the digestive processes is important. The research conducted during this dissertation explored the nutrient composition of yellow mealworm (YM), optimization of production, and nutrient composition of YM and compared the growth, protein efficiency ratio (PER), net protein ratio (NPR), and true digestibility (TD) of diets containing 25% and 50% yellow mealworm meal to soybean meal using a rat assay. We continued to gain a proper understanding of the digestion processes of the European perch, by investigating the enzyme activity at different temperatures lower than the reported optimal. The various experiment provided a basis for the formulation of a diet where various percentages of fishmeal were replaced with yellow mealworm meal, this diet was used in a feeding experiment. We explored the nutrient composition of YM at different ages, sizes, and stages of life cycle. The result shows that larvae do not differ based on age, but the size influences the nutrient composition, the larger-sized worm had lower surface area hence a lower proportion of exoskeleton and higher dry matter content. We also used duckweed as a feeding substrate to determine its effect on production parameters and nutrient composition of YM, the result indicates that above 50% inclusion of duckweed in the feeding substrate result in worse production parameters. When we considered the result of the production parameters and the nutrient composition in this experiment the S75D25 feeding substrate is the best. In an in-vivo rat experiment where soybean meal was replaced with 25% and 50% YM meal the biological values were not statistically different from those fed 100% soybean meal as a protein source. This means that up to 50% replacement of soy with YM meal maintained the quality of protein as seen in the PER, NPR, and TD. The result of enzyme activity at different temperatures shows that the highest enzyme activity is between 18 °C and 20 °C, the enzyme activity peaks at 20 °C after which there is a decline in the enzyme activity. When European perch were fed with feed formulated by replacing 12.5%, 25%, and 37.5% fishmeal with YM meal. The result shows that at all 3-inclusion levels, there is no significant difference in production parameters, hence YM meal can replace fishmeal up to 35.7% without adverse effects on the growth rate, FCR, and survival rate.
Szabadon hozzáférhető
Egyes hazai struccállományok termelési tulajdonságait és viselkedését befolyásoló tényezők vizsgálata
(2023) Brassó, Dóra Lili; Komlósi, István; Állattenyésztési Tudományok Doktori Iskola; Debreceni Egyetem::Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar
Magyarországon több, mint három évtizede van jelen a strucc, több, jelentősebb tenyészete is létrejött, ám termeléséről ismert, tudományos elemzés nem született. Kutatásomban a faj etológiai sajátosságait és termelését, illetve a telepek mikrobiológiai állapotát kívántam vizsgálni, hazai tartási és takarmányozási viszonyok között. Az etológiai megfigyelések célja az egyedek napi viselkedésformáinak, társas kapcsolatainak kutatása volt, a tojóév különböző hónapjaiban. A viselkedési elemek megjelenési arányában az ivarok és a napszakok között nem volt különbség. A tartási módokat összehasonlítva az aktív komfortviselkedés a megfigyelési időszakban a háremeknél 4,88%-kal nagyobb arányban fordult elő. A szociális viselkedésformák tavasszal gyakrabban, ősszel ritkábban fordultak elő, ami a tojóévvel függhet össze. A mikrobiológiai vizsgálat célja a telepek bakteriológiai állapotának a felmérése volt. Az elemzett mintákban (bélsár, elhalt embriójú tojás, elhullott csibe és kenetminta) az Escherichia coli és a Bacillus spp. volt a két, legnagyobb arányban jelenlévő baktériumfaj. Ezek mellett Coliform, Salmonella spp., Staphylococcus spp., Pseudomonas spp., Enterococcus faecalis és Klebsiella spp. baktériumokat lehetett kimutatni. A kesztyűhasználat, a talajfertőtlenítés és a széles-spektrumú fertőtlenítőszerek alkalmazásával, valamint a nevelőhelyiség higiéniájának javításával mérsékelhető lenne a fertőzés. A tojástermelő-képesség vizsgálatát a „B” telepen, 2018 és 2021 között végeztem. A tojóév átlagosan 135 napig tartott. A keltethetőség állományszinten átlagosan 55,98%-ot mutatott. A négy évet figyelembe véve májusban és júniusban rakták a legtöbb tojást. A keltethetőség májusban, júniusban és júliusban volt a legjobb. Vélhetően ekkor optimális a környezeti feltétel (száraz, meleg idő) a termelés számára. A tojóév és tojásösszetétel kapcsolatát az „A” telepen, 2021. májusban és júliusban, tizenegy, normál súlyú (1200-1600 g) tojáson elemeztem. A tojáshéjban az ásványianyagok közül a Ca, a K, a Mg és a S mennyisége nőtt, míg a Cu- és Zn-tartalom csökkent. A tojásalkotók Mg-tartalma nőtt, Na-, P-, S- és Zn-tartalma csökkent. A táplálóanyag-tartalom csökkenése a tojók tápanyagkészletének tojóév során bekövetkező kiürülésére utalnak, amit a takarmányozási technológia kialakításánál érdemes figyelembe venni. Az embrióelhalás időpontjának és okainak a felderítésével megismerhetjük a hazai tenyésztési és keltetési technológia eredményességét és javításának lehetőségeit. A boncolás során megmértem az embriók, és belső szerveik súlyát, valamint testrészeinek méreteit. A szakirodalmi adatokat figyelembe véve, a vizsgált magzatok a keltetés különböző stádiumaiban halhattak el, négytől 37-38 napos korig. A kórbonctani elváltozások tojáskezelési és keltetési problémákra utalnak. A túléléselemzés rávilágít arra, hogy melyek az elhullás szempontjából kockázatos életkorok és tényezők, amelyek ismeretében a kiesések kockázata csökkenthető. Célom a tojóév év-évszak kombinációja, a tojások súlya, az éves kelési sorrend és a tojások keltethetősége hatásának vizsgálata volt a csibék kiesésének relatív kockázatára, 48 hetes életkorig. A kockázat az éves keltetések számával nőtt, ami a keltetők higiéniai állapotának romlásával magyarázható. A gyenge keltethetőségű csoportból származó csibéknek volt a legnagyobb a kiesési kockázata, mivel valószínűleg vitalitásuk is gyengébb volt. 48 hetes korra a kikelt állomány 33%-a maradt életben. A hústermelő-képesség elemzése során a struccok vágóértékét és húsminőségét az „A” telep 12 és 18 hónapos korú (n=30, 14 tojó és 16 kakas) vágómadarain vizsgáltam. A vizsgált öt értékes húsrész (outside strip, osztriga, tip, outside leg és medalion) szárazanyag-tartalma 23,84% és 26,23%, nyersfehérje-tartalma 2,36 és 4,50%, nyerszsír-tartalma 2,36% és 4,50%, hidroxiprolin-tartalma 0,01 és 0,08% közötti értékeket vett fel. A panel értékelése alapján a legízletesebb és legporhanyósabb húsrésznek az outside strip és a tip mutatkozott.
Szabadon hozzáférhető
Comparative study on reproductive performance and management methods of Hungarian and Lao indigenous pig breeds
(2023) Xayalath, Somsy; Rátky, József; Állattenyésztési tudományok doktori iskola; Debreceni Egyetem::Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar
Pig production plays an essential role in the food supply for both Hungary and Laos. In 2021, Laos had a pig population of approximately 4.3 million, with more than 90% indigenous pigs; meanwhile, the Hungarian pig population was about 2.7 million. Hungarian Mangalica pigs are well-known in the European region because of their unique fat and lean meat quality, but Moo Lath pigs (ML) are well-known only in Laos as self-sufficient production for rural revitalization. However, more consumers in Laos currently prefer consuming pork produced by ML pigs as they believe in their healthy meat and fat. The lack of scientific research on improving the reproductive performance and quality of ML pigs is challenging for Lao researchers. This study aims to improve the reproductive performance of Lao indigenous pig breeds using the successful experience of Hungarian experts with Mangalica evolution. Estrous synchronization “ES” (Altrenogest Regumate®) and artificial insemination (AI) were used to improve ML gilts’ litter size and piglets’ quality. Feeding strategies and housing management were used to improve the farrowing and lactation management methods for ML sows as our core experiment in Laos. The gilts in the group of ES and AI using Duroc semen produced 3 more piglets than gilts in the control group and more than one piglet than the non-synchronizing but artificially inseminated group. In contrast, piglets mummification occurred only in gilts from synchronized and non-synchronized groups but did not occur in the control group. Our results revealed that ML gilt’s uterine capacity cannot accomodate more than 8 fetuses. Interestingly, the F1-crossbred piglets’ birth weight and growth performance on day 28 were not improved compared to those in the control group, which is noteworthy. The optimal age at the first service of ML gilts is between 210 and 240 days (d), with a body weight (BW) of nearly 45 kg. However, cross ML x Duroc gilts can attain puberty at about 137 d and approximately 193 d at first mating, with a BW of about 39.69 kg and 38.18 mm of a backfat thickness (BF). The lactation length had an adverse effect on the body conditions of the ML primiparous sows, which began in week 4 and worsened by week 7. There was no difference in the weaning weight between ML piglets weaned at 28 or 35 d of age. Likewise, the piglets weaned at 35 or 42 d showed no difference. Similarly, in this study, there was no difference in weaning weight within weaning age; 42, 49, and 56. However, the weaning age did not influence the weight gain of ML piglets in the 1st week after weaning. But, in the 2nd post-weaning week, piglets with longer suckling periods gained nearly 3 times the weight gain compared to those with shortened periods. In brief, Lao farmers should keep in mind that ML piglets should be weaned at about 5 to 6 weeks to achieve the best economic return. Similarly, the optimal age of ML gilts at first mating should not be less than 210 d. Meanwhile, the body weight should not be less than 40 kg at their 3rd or 4th oestrous cycling. Utilizing Altrenogest Regumate® in ES and AI can improve the litter size of ML gilts, but the birth weight and body weight at day 28 of crossbred ML x Duroc piglets were not affected. The capacity of gilts’ uterine horns, small body weight at first insemination, and ML sows’ milk production are to be considered when addressing these issues. The actual Mangalica reproductive management and housing methods provide an excellent example for Moo Lath farming development in Laos.
Szabadon hozzáférhető
Heat stress-induced physiological changes in pigs, and its mitigation by dietary treatments
(2023) Ortega, Arth David Sol Valmoria; Szabó, Csaba; Állattenyésztési Tudományok Doktori Iskola; Debreceni Egyetem::Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar::Állattudományi, Biotechnológiai és Természetvédelmi Intézet::Takarmányozás-élettani Tanszék
This study observed the pigs' performance and physiological responses to heat stress (HS) and dietary antioxidants supplementation. Growth performance, rectal and skin temperature, blood biochemical parameters (glucose, uric acid, urea, and creatinine), and markers for electrolyte balance (plasma sodium, potassium, and chloride concentration) were measured from 36 DanBred finishing pigs, while meat quality, nutrient and mineral digestibility (faecal and ileal), retention, and expression of pro and anti-inflammatory cytokines were measured on 24 pigs weighing 65 ± 2.81kg at the start of the trial. The pigs were exposed to four different treatments TC: TN + C: thermo-neutral ambient temperature (19.5 ± 0.9 °C, RH- 85.9 ± 7.3%) and basal or control diet (NRC, 2012), HC: HS + C: heat stress (28.9 ± 0.9 °C, RH- 60.4 ± 4.3 %) + control diet, HT1: HS + T1 (elevated diet 1: single dose supplementation of vitamin C and E and Se and Zn content), and HT2: HS + T2 (elevated diet 2: double dose supplementation of vitamin C and E and Se and Zn content) (the variables were temperature and diet). The pigs' rectal temperature, growth performance and meat quality were not affected (P > 0.05) by HS and elevated levels of dietary antioxidants. However, the skin temperature from the ear base, the middle of the ear and the back was affected by HS (P < 0.05). The capability of antioxidants to reduce the pigs' skin temperature was observed on the measurement from the pigs' back, where HT1 and HT2 pigs had lower (P < 0.05) skin temperature as compared to pigs in the HC group. At day 7 of exposure, the plasma creatinine level was significantly lower in thermal comfort pigs (TC) fed a control diet compared to HT2. At day 21 of exposure, however, the plasma concentration levels were similar. Prolonged HS exposure elevated the plasma concentration of sodium, and regardless of its duration, pigs' plasma chloride concentration was reduced (P < 0.05) by the said stressor, indicating an imbalance which was mitigated by high dietary antioxidant supplementation (T2). HS did not affect the pigs' nutrient digestibility and retention. Nevertheless, dry matter (DM) and crude protein (CP) digestibility were higher in HT1 than TC (P < 0.05), and crude fiber (CF) digestibility was lower in HC and TC groups (P < 0.05) than in HT1 and HT2 groups. While the digestibility of crude fat (Cfat), energy, and crude ash (CA) was not affected (P > 0.05). It was observed, that calcium (Ca) digestibility was higher in HT1 than TC, while zinc (Zn) and selenium (Se) digestibility was higher in HT1 and HT2 than HC and TC (P < 0.05). The retention of Ca, Na, Zn, and Se was higher (P <0.05) in HT1 and HT2 groups than in HC and TC groups. Supplementation of dietary antioxidants at a single dose (T1) in the diet improved (P < 0.05) the CA and CP and some minerals (Zn, Se, and Na) ileal digestibility of pigs despite the HS challenge. HS did not significantly affect (P > 0.05) the expression of cytokines and heat shock proteins (HSPs) in pigs. However, supplementation of vitamins and micro-minerals at the T1 level improved (P < 0.05) the expression of anti-inflammatory cytokine (IL-10) and reduced the expression of pro-inflammatory cytokine (TNF-α) in HT1 and HT2 (P < 0.05) pigs compared to HC group. The mRNA expression of HSP 70 was also reduced (P < 0.05) in pigs fed the T2 diet (HT2 group). In conclusion, the genotype used in the experiment was resilient to most of the harmful effect of HS regarding to the parameters studied. Nonetheless, dietary antioxidants at the T1 level (Vitamins C (150 mg/kg) and E (41 mg/kg) and micro-minerals (Zn (100 mg/kg) and Se (0.21 mg/kg)) can improve nutrient and mineral digestibility and retention despite HS challenge. T2 (Vitamins C (300 mg/kg) and E (71 mg/kg) and micro-minerals (Zn (150 mg/kg) and Se (0.26 mg/kg) supplementation, on the other hand, could improve electrolyte concentration. Supplementation with T1 and T2 levels could reduce inflammatory responses and cell damage in pigs exposed to HS conditions.
Szabadon hozzáférhető
A Kárpát-medencében található vaddisznó (Sus scrofa) állományok populációdinamikai vizsgálata, különös tekintettel azok eredetére, genetikai diverzitására és földrajzi elkülönülésére
(2022) Mihalik, Bendegúz; Kusza, Szilvia; Stéger , Viktor; Állattenyésztési tudományok doktori iskola; Debreceni Egyetem::Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar::Agrár Genomikai és Biotechnológiai Központ
Európa-szerte a nagytestű vadfajok általános térhódítása jellemző az elmúlt évtizedekben. Ezek közül is az egyik kiemelkedő faj a vaddisznó, mely a világ 100 leginvazívabb élőlénye közt is helyet kapott kivételes adaptációs képességének hála. Disszertációm ezért a vaddisznó genetikai és populációdinamikai vizsgálatával foglalkozik, mivel hazánk egyik legjelentősebb vadfajáról van szó, melynek genetikai háttere ezidáig nem kapott elég figyelmet. A Kárpát-medencén belül négy országból összesen 486 vaddisznóból gyűjtöttünk mintát, amit egy 13 markert tartalmazó egyedazonosításra használt STR, valamint egy 3 markerből álló, a vaddisznókat a házi sertésektől elválasztó InDel markerszettel vizsgáltunk le. Az eredmények alapján először határoztuk meg a magyarországi alpopulációk genetikai mutatóit, valamint a méretüket, a területi elhelyezkedésüket és az azokat meghatározó tényezőket. Megállapítottuk, hogy két csoport található hazánkban, melyek egy populáció különböző alpopulációi, valamint hogy az elkülönülés egy kisebb, az ország északnyugati részét lefedő és egy nagyobb, a többi területet tartalmazó részre osztja azokat. Továbbá nyomokat találtunk arra vonatkozóan, hogy mind az utolsó jégkorszak, mind az 1800-as évek végén kezdődő vízrendezés hatásai a mai napig érződnek a magyarországi populációban. A populációgenetikai rész lezárásaképp az egyedazonosító markerszettet teszteltük le arra vonatkozóan, hogy valóban képes-e minden egyedet szétválasztani. Az általunk vizsgált 486 vaddisznó összesen 485 különböző genotípusba tartozott, a két megegyező genotípusú egyedre pedig biológiai magyarázat adható. Populációdinamikai vizsgálataink során kimutattuk, hogy bár genetikai beszűkülést okozó esemény a hazai vaddisznóállományban jelenleg nem zajlik, de a múltban erős palacknyak-hatás érte a populációt, mivel szinte az összes vizsgált allélon (SMM: 13/13, TPM: 11/13) szignifikáns heterozigóta hiány mutatkozik. A rokonsági vizsgálatokban a mikroszatellita markerszett alapján 23, a kombinált markerszett alapján pedig 22 testvérpárt találtunk 90%-os valószínűségi szinten. Féltestvéri kapcsolatokat 18-at, illetve 29-et, szülő-utód rokonságot pedig kizárólag a kombinált markerszett eredményei alapján sikerült kimutatni, ahol 2 anya összesen 9 utódját találtuk meg. Disszertációm záró részében egy korábban hústermék-nyomonkövetésre kifejlesztett, a vaddisznót a házi sertésektől elválasztó és vegyes genotípust is kimutatni képes markerszettet teszteltünk a vad populáción a hibridizáció megállapítása céljából. Ebben az esetben 422 vaddisznót tudtunk a vizsgálatba bevonni, mely során először csak a 3 hibridizációs (InDel) markert használtuk fel, majd a hibridizációs markerszettet és az egyedazonosító (STR) markerszettet összevontuk. Eredményeink alapján az InDel markerszett 85,5%-ban a valós eredményeket adja, hamis pozitív eredményt a hibridizáltságra (javítható hiba) 13,41%-ban, míg hamis negatív eredményt 1,09%-ban. Mivel ezt a markerszettet eredetileg elővizsgálatok számára fejlesztettük ki, így ezt az eredményt kifejezetten jónak könyveltük el, ami még a megerősítő vizsgálatokkal együtt is lényeges mennyiségű pénzt és időt spórol meg. A szett megbízhatósága után a pontosságát is levizsgáltuk. Ehhez 23 teljes genomra (11 házi sertés és 12 vaddisznó) illesztettük az általunk használt InDel, valamint a szakirodalomban leggyakrabban előforduló markereket. Az eredmények alapján a mi három markerünkből kettő (W1: 89,13%, W2: 70%) önmagában is megállja a helyét a régebben használt markerekkel szemben (MC1R1 és MC1R2: 36,84%, MC1R3: 21,43%, NR6A1: 80,56%), a három marker kombinációja pedig korábbi vizsgálataink alapján 95% fölötti pontosságot biztosít.
Szabadon hozzáférhető
A magyarországi árutermelő ponty (Cyprinus carpio L.) állományok géntartalékainak vizsgálata mitokondriális és mikroszatellit markerekre alapozva
(2022) Véghné Tóth, Bianka Mónika; Kusza, Szilvia; Tóth, Bianka Mónika; Állattenyésztési Tudományok Doktori Iskola; Debreceni Egyetem::Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar::Agrár Genomikai és Biotechnológiai Központ
A ponty hatalmas piaci kereslete ellenére a különböző tájfajták eredetét, valamint rokonsági viszonyaikat illetően hiányos genetikai adatokkal rendelkezünk. A hatékonyabb és biztonságosabb pontytermelés feltételeinek megteremtésében kiemelten fontos az őshonos magyar pontytájfajták szélesebb körben való megismerése, a bennük rejlő genetikai tartalékok feltérképezése. Az őshonos magyar pontytájfajták genetikai rokonsági fokának meghatározására, a tájfajták közötti genetikai különbségek felmérésére, továbbá annak érdekében, hogy a molekuláris genetikai hiányosságok pótlásához további információval szolgálhassunk mikroszatellit és mitokondriális DNS markereken alapuló módszerekkel végeztünk vizsgálatot. Az anyai ágon való öröklődésen alapuló vizsgálatunkhoz bevontuk az NCBI génbankban fellelhető szekvenciákat is. Mikroszatellit markeren alapuló vizsgálattal elemeztük a populációk közötti genetikai távolságokat valamint a genetikai diverzitást a tizennégy magyar pontytájfajta 630 egyede esetén tizenkettő polimorf mikroszatellit marker alkalmazásával, melyek négy multiplexben voltak futtatva. Összesen 117 egyedi allélt detektáltunk a tizenkettő polimorf markeren a 630 egyednél. A legnagyobb egyedi allélszám valamint a legnagyobb átlagos allélgazdagság alapján megállapítottuk, hogy a hortobágyi nyurga tájfajta valóban külön tájfajtának tekinthető. Elemzésünk során magas valós és várt heterozigozitási értékeket kaptunk valamint a beltenyésztési együttható értékei szerint a legtöbb általunk vizsgált tájfajta esetén heterozigóta többlet volt jellemző, mely alapján megállapítottuk, hogy a vizsgált tájfajták beltenyésztési leromlásának esélye viszonylag alacsony. A genetikai differenciálódás mértéke (Fst) valamint a Cavalli-Sforza és Edwards-féle genetikai távolság alapján azt tapasztaltuk, hogy kismértékű a genetikai különbség az általunk vizsgált tájfajták között. A Neighbour-Joining filogenetikai fa alapján megfigyelhető klaszterezési minta azonban nem volt összhangban a földrajzi származással, továbbá a vizsgált tájfajták fenotípusos megjelenésüket tekintve is keveredést mutattak. A molekuláris variancia elemzés eredményei azt mutatták, hogy az egyedek között nagy a genetikai változatosság, azonban nem támasztja alá a tájfajták hagyományos megkülönböztetését. A klaszteranalízis alapján azt az eredményt kaptuk, hogy nyolc elemzett tájfajtát nagyon magas rokonsági együttható jellemez, hat tájfajta esetén ugyancsak a tájfajták közötti genetikai keveredés bizonyítékait figyeltük meg. Eredményeinket a főkomponens-analízis is alátámasztotta, mely ugyancsak közeli rokonsági kapcsolatot mutatott az általunk vizsgált pontytájfajták között. A mitokondriális DNS citokróm b markeren alapuló vizsgálatunk esetén összesen 138 magyar pontytájfajtától származó egyedet és további 112 NCBI adatbázisában elérhető szekvenciát elemeztünk. A citokróm b régió 687 bp hosszúságú szakaszát elemeztük, melyet PCR segítségével amplifikáltunk. A magyar pontytájfajtáktól származó 138 szekvencián belül 43 haplotípust detektáltunk, melyből 40 haplotípust elsőként írtunk le. A vizsgált magyar pontytájfajtákban a haplotípus és a nukleotid diverzitás értékek tág határok között (magas, közepes, alacsony) mozogtak. A Tajima D értéke egy vizsgált tájfajtát kivéve negatív volt, azonban ez az érték csak öt tájfajta esetén volt szignifikáns. Eredményeink szerint öt populáció Fu FS értéke ugyancsak negatív volt, azonban ezek közül csupán két tájfajta mutatott szignifikáns értéket. A Tajima D és a Fu FS értékek alapján megállapítottuk, hogy a kapott eredmények múltbeli palacknyak hatást követő jelenkori expanzióra utalnak. A mitokondriális DNS citokróm b régió egy szakaszát vizsgálva az AMOVA analízise alátámasztotta a mikroszatellit markeren alapuló AMOVA analízissel kapott eredményeinket, mely szerint a genetikai variancia a tájfajtákon belül nagyobb, mint a tájfajták között. A Median-Joining Network analízissel végzett haplotípusok közötti kapcsolatok azt mutatták, hogy a tizennégy magyar pontytájfajta valamint az NCBI génbankban elérhető ponty populációk a H1 leggyakoribb haplotípusba csoportosulnak. Az 1-es haplotípusban minden általunk vizsgált magyar pontytájfajta egyedeinek egy része megjelent, kivéve a hortobágyi nyurga pontytájfajta egyedeit. Rávilágítottunk arra, hogy az 1-es haplotípus a legvalószínűbb közös ős az általunk vizsgált ponty populációkban, továbbá a haplotípus központi elhelyezkedése a legősibb haplotípusra utal Magyarországon. A magyarországi és más országokból származó haplotípusok elkülönülését figyeltük meg, mely alapján a tájfajták genetikai izolációját feltételezzük. Kiemelendő, hogy a magyar ponty populációk közös haplotípussal rendelkeznek Németországból, az Egyesült Államokból, Oroszországból és Görögországból származó vonalakkal illetve egy a génbankból származó magyar ponty populáció ugyancsak a leggyakoribb haplotípusban jelent meg. A biparentális és maternális markeren alapuló eredményeink alapján összességében elmondható, hogy a magyar tájfajták keverednek egymással, az eredmények nem minden esetben támasztják alá a tájfajták hagyományos megkülönböztetését. Kivételt képez azonban a hortobágyi nyurga tájfajta, mely tájfajta esetén mindkét marker eredménye azt bizonyította, hogy a hortobágyi nyurga tájfajta tekinthető leginkább genetikailag különálló tájfajtának. Továbbá a klaszteranalízis eredményei mindkét marker esetében bizonyították további öt tájfajta valódi létezését (biharugrai pikkelyes, hajdúböszörményi tükrös, hajdúszoboszlói pikkelyes, szarvasi 15 tükrös, szarvasi P3 pikkelyes).
Szabadon hozzáférhető
Broiler csirke tartáshoz kapcsolódó környezeti terhelés értékelése körforgásos szemlélet alapján
(2022) Kiss, Nikolett Éva; Nagy, Attila; Állattenyésztési tudományok doktori iskola
A jelölt feltárta és értékelte egy körforgásos gazdaság (broiler csirke tartás és ahhoz kapcsolódó termelési ágak) környezeti hatásait, illetve meghatározta a környezet szempontjából kritikus pontokat életciklus-értékelés (Life Cycle Assessment, LCA) módszertanát alkalmazva, 11 hatáskategóriát vizsgálatba vonva. Továbbá vizsgálta a broiler csirke tartásból kikerülő, majd komposztált trágya termék (továbbiakban: CPPL (composted and pelletized poultry litter)) alkalmazását tenyészedényes körülmények között. A jelölt az alábbi célokat fogalmazta meg: A broiler csirke tartás környezeti szempontból kritikus pontjainak feltérképezése. A CPPL szerepének értékelése a műtrágyák potenciális alternatívájaként, feltárva, értékelve és összehasonlítva a környezeti hatásokat a CPPL Hosoya komposztáló üzemben történő előállítása és a különböző műtrágyák gyártása során. A termesztéstechnológia kritikus pontjainak feltérképezése a kukorica (Zea mays L.) és az őszi búza (Triticum aestivum L.) esetében, amennyiben a tápanyagutánpótlás CPPL-lel történik, illetve amikor N-, P- és K-műtrágyák különböző kombinációival. Megvizsgálni és értékelni a CPPL-nek a kukorica (Zea mays L.), őszi búza (Triticum aestivum L.) és napraforgó (Helianthus annuus) tesztnövényekre gyakorolt hatását, összehasonlítva az ammónium-nitrát (továbbiakban: AN) műtrágya hatásával tenyészedényes körülmények között. A jelölt az eredményei alapján a következő megállapításokat tette: A broiler csirke előállítása során a környezeti terheléshez leginkább a takarmányozás és az ahhoz kapcsolódó folyamatok járulnak hozzá. A CPPL előállításának környezeti terhelése 1 kg termékre vonatkoztatva 11 hatáskategóriából kilencnél alacsonyabb, mint a műtrágyáké. Ugyanakkor 1 kg hatóanyag (N, P2O5, K2O) gyártására vonatkoztatva a CPPL környezetterhelése nagyobb, mint a monoelemes műtrágyáknak. A CPPL környezeti hatásait tekintve megfelelő tápanyag-utánpótló alternatívát jelenthet komplex NPK tápanyag-visszapótlást feltételezve, ugyanis 11 hatáskategóriából hétnél kisebb volt a CPPL előállításának környezeti terhelése, mint együttesen az NPK műtrágyáké. Komplex NPK tápanyag-visszapótlást feltételezve a CPPL-lel trágyázott kukoricának (11-ből tíz hatáskategóriánál) és őszi búzának (11-ből hét hatáskategória esetén) alacsonyabb a környezeti terhelése. A tenyészedényes kísérletnél tapasztalt eredmények alapján a komplex hatóanyag-tartalmú CPPL alkalmazása pozitív hatást feltételez a kukorica, őszi búza és napraforgó növény biomasszájára a kontrollhoz és az AN műtrágya alkalmazáshoz képest is.
Szabadon hozzáférhető
Kiesési kockázatok értékelése a hazai tejtermelő szarvasmarha állományokban
(2022) Török, Evelin; Posta, János; Állattenyésztési Tudományok Doktori Iskola
A tejhasznosítású szarvasmarhatenyésztésben a világon és hazánkban is a meghatározó fajta a holstein-fríz, amely egy laktáció alatt a 10000-12000 kg-os tejtermelésre is képes. A tejtermelésre végzett egyoldalú szelekció azonban számos értékmérő tulajdonság változását eredményezte. Többek között megváltozott a tej összetétele, a tejzsír% és a tejfehérje% csökkent. A két ellés közötti idő, valamint a beltenyésztés mértéke megnövekedett. Továbbá az élettartam is jelentősen csökkent, napjainkban az átlagos laktációszám 2,1-2,2 között alakul. Irodalmi adatok bizonyítják, hogy a funkcionális küllemmel kapcsolatos tulajdonságok hatással vannak az egyed egészségi állapotára, ezáltal a selejtezési arányokra és a hasznos élettartam alakulására a tejhasznú állományokban. A hosszú hasznos élettartamhoz kapcsolódó lineáris küllemi részlettulajdonságok és fő bírálati tulajdonságok értékelése éppen ezért egyre inkább előtérbe kerül. Kutatásunk célja a kettőshasznú magyar tarka és a holstein-fríz állományok fő és lineáris küllemi adatainak több nézőpontból elvégzett értékelése túlélési analízis alkalmazásával. Az eddigi tanulmányokban a tulajdonságokat önmagukban elemezték és nem vették figyelembe a tulajdonságok együttes hatását. A kettőshasznú magyar tarkánál összesen 5129, a holstein-fríznél 17717 tehén lineáris küllemi pontszámait értékeltük. A kettőshasznú magyar tarkánál 17 lineáris, 6 lineáris küllemi részlettulajdonság kombináció, míg a holstein-fríznél 14 lineáris és 9 lineáris küllemi részlettulajdonság kombináció a hasznos élettartamra gyakorolt hatását vizsgáltuk. A kombinációk kialakítása főkomponens-analízis, klaszteranalízis és küllemi bírálói tapasztalat alapján történt. A hasznos élettartamot befolyásoló tényezők elemzéséhez túlélési analízist alkalmaztunk a Survival Kit program, Weibull-modelljének használatával. Kutatásunkban mindkét fajta esetében négy-négy futtatást végeztünk. A vizsgált modellek mindegyikében megjelent az egyed, a születési év és az első elléskori életkor. Az elemzésekben a tenyészet mérete (magyar tarka), a tenyészet (holstein-fríz), valamint a tenyészet*év (magyar tarka) és az ellési év (holstein-fríz) hatását is figyelembe vettük. Az első elléskori életkor hat vizsgált modell esetében befolyásolta az élettartam alakulását. Arra a következtetésre jutottunk, hogy az első elléskori életkor növekedésével a kiesés kockázata fajtától függetlenül növekedett. A magyar tarka hasznos élettartamát négy, a holstein-frízét hat lineáris küllemi részlettulajdonság befolyásolta. A farszélesség és a tőgymélység hatását mindkét fajtánál igazoltuk, a széles far, valamint a mély tőgy növelte a kiesés kockázatát. A magyar tarkánál emellett még a tőgyfüggesztés és a tőgybimbó vastagsága, a holstein-fríznél a törzsmélység, az élesség, valamint a bimbóhosszúság befolyásolta az élettartam alakulását. A magyar tarkánál a laza tőgyfüggesztés és a vastag tőgybimbó a kiesés valószínűségét növelte. A holstein-fríz fajtánál megállapítottuk, hogy a mély törzs, a magasabb élesség pontszám, a laza elülső tőgyfélillesztés, valamint a rövid tőgybimbó kedvezőtlenül hatott a hasznos élettartamra. A lineáris küllemi részlettulajdonság kombinációk vizsgálatakor megállapítottuk, hogy a tőgyfüggesztés-tőgymélység és a tőgybimbó hossza-tőgybimbó vastagsága kombinációk befolyásolták a magyar tarka tehenek hasznos élettartamának alakulását. A gyenge tőgyfüggesztés és a mély tőgy, valamint a hosszú és vastag tőgybimbók együttes megjelenése a hasznos élettartamot csökkentette. A holstein-fríznél az erősség-törzsmélység, az élesség-hátulsó tőgyfélmagasság és az elülső tőgyfélillesztés-tőgymélység kombinációk befolyásolták a hasznos élettartam alakulását. Az erős mellkasszélesség és a mély törzs, a magas élesség pontszám és a közepes hátulsó tőgyfél kombinációja, valamint a laza elülső tőgyfélillesztés és a mély tőgy kombinációja jelentősen növelte a kiesés kockázatát. A hasznos élettartam örökölhetőségét különböző modellekkel becsültük, amely a holstein-fríz fajtánál 0,10 és 0,15, a magyar tarkánál 0,10 és 0,13 között változott.
Szabadon hozzáférhető
Bioaktív növényi hatóanyagok hatása a brojlercsirke és a ponty immunológiai paramétereire, az intesztinális morfológiára és a mikrobiotára
(2022) Csernus, Brigitta; Czeglédi, Levente; Állattenyésztési Tudományok Doktori Iskola; DE--Mezőgazdaság- Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar -- Állattenyésztési Tanszék
A gazdasági állatfajok egészségi állapotát és termelését számos betegség veszélyezteti, melyek közül a bakteriális eredetű fertőzéseket antibiotikumok alkalmazásával gyógyítják. Az állattenyésztésben az antimikrobás szerek felhasználása azonban jelentős mennyiségben történik, ami a jelenlévő rezisztens patogének szempontjából ad okot aggodalomra. Az antibiotikum-felhasználás csökkentésének céljából fontos szerepet kapnak a naturális hatóanyagok. Kutatásunk során célul tűztük ki a karotinoidok, az oligoszacharidok (prebiotikumok) és az antocianinok – mint lehetséges immunmodulánsok – hatásának vizsgálatát a brojlercsirke és a ponty immunológiai, intesztinális morfológiai paramétereire, valamint a brojlercsirke béltraktus mikrobiotára nézve. A brojlercsirkével beállított kísérletben kialakításra került egy pozitív kontrollcsoport is, amelynél a takarmányt a már bizonyítottan immunstimuláns hatással rendelkező β-glükánnal (0,05%) egészítettük ki. A további kezelések a felsorolt hatóanyagokat 0,5%-ban tartalmazták. A kísérlet 42 napig tartott. A felhasznált bioaktív anyagok nem gyakoroltak hatást a brojlercsirkék élősúlyára, továbbá nem befolyásolták a napi súlygyarapodást sem. A β-glükán, az oligoszacharid és az antocianin-kiegészítés a hizlalási időszakban növelte az napi takarmányfelvételt. A bioaktív hatóanyagok immunmoduláló hatását génexpressziós vizsgálatokkal (qPCR módszer) mRNS szinten határoztuk meg az IL-1β, IL-6, IFN-α, IFN-γ, TLR-4 és TLR-5 citokinek és receptorok esetén a lépben és a csípőbélben. A felsorolt immunfaktorok közül a proinflammatorikus IL-1β mRNS szintje csökkent a karotinoidok, az oligoszacharidok és az antocianinok hatására is, továbbá az ugyancsak gyulladáskeltő IL-6 génexpressziós szintje is alacsonyabb lett a karotinoidos kezelés esetén. Ezáltal arra a következtetésre jutottunk, hogy a vizsgált növényi kivonatoknak pozitív szerepe lehet a gyulladásos immunválasz kialakulása során. Az immunstimuláns hatást fehérjeszinten (ELISA) is megvizsgáltuk, mely méréseknél azt tapasztaltuk, hogy a β-glükán és az oligoszacharidok hatására a vérplazma IgG koncentrációja magasabb lett, így mindkét hatóanyagnak szerepe lehet a brojlercsirkék humorális immunitásának fokozásában. A brojlercsirke bélmorfológiai vizsgálatoknál (villushossz, kriptamélység, villushossz:kriptamélység, teljes bélnyálkahártyaréteg-vastagság) arra a következtetésre jutottunk, hogy az alkalmazott bioaktív növényi hatóanyagok előnyös hatást gyakorolhatnak az emésztési funkciókra. A bél-mikrobiota vizsgálatnál a baktériumcsoportok 16S rDNS-ére tervezett primerpárok használatával (PCR technika) a Lactobacillus, Bifidobacterium, Clostridium, Campylobacter, Salmonella és Escherichia coli baktériumcsoportok relatív arányait határoztuk meg, mely vizsgálatok során megállapítottuk, hogy a karotinoidok és az antocianinok is növelték a Bifidobacteriumok relatív arányát. Az említett hatóanyagoknak fontos szerepük lehet a bél mikrobiális egyensúlyának fenntartásában. A brojlercsirkék viselkedésének megfigyelésénél azt tapasztaltuk, hogy a vizsgált hatóanyagok növelték a takarmánycsipegetés gyakoriságát. A karotinoidok és az antocianinok hatására többször figyeltük meg a szárnynyújtogatás tevékenységét is, ami a madarak komfortérzetére utalhat. A pontyokkal beállított kísérletnél a már ismertetett hatóanyagokat 1-1%-ban alkalmaztuk, hat héten keresztül. A mintavétel az utolsó héten történt. Génexpressziós vizsgálatok során a lépben és a középbélszakaszban az IL-1β, IL-8, TNF-α és IRF-1 citokinek kifejeződését határoztuk meg. A mérések során azt az eredményt kaptuk, hogy az alkalmazott hatóanyagok egyik szövetben sem gyakoroltak hatást az említett immunfaktorok mRNS szintjére. A növényi kivonatok bélmorfológiára kifejtett hatásának vizsgálatát a ponty esetén is elvégeztük, a középbél középső szakaszáról gyűjtött mintákból. A bioaktív hatóanyagok hatását a ponty táplálóanyag-felszívódásának meghatározásánál nem sikerült igazolnunk.
Szabadon hozzáférhető
A monoszex ikrás pontyállományok (Cyprinus carpio L.) kialakítása és teljesítményének vizsgálata az intenzív termelés tükrében
(2022) Kovács, László; Bársony, Péter; Állattenyésztési tudományok doktori iskola; DE--Mezőgazdaság- Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar -- Takarmányozás-élettani Tanszék
A világ egyik legjelentősebb akvakultúrában tenyésztett halfaja a ponty, amit jól mutat az a tény, hogy a 2019-es statisztikai adatok alapján a ponty a negyedik legnagyobb mennyiségben előállított (4,4 millió tonna) halfaj a világon (FAO FISHSTAT J, 2021). A világ pontytermelésének 96%-a Ázsiából (Oroszországgal együtt), azon belül is elsősorban Kínából (a világ termelésének 71%) származik. A maradék 29%-on osztozik a világ többi része. Európa, és ezen belül Magyarország is csak egy igen kis részét képezi a világ pontytermelésének, annak ellenére is, hogy hazánk legfontosabb akvakultúrás halfajáról van szó. A változó igényeknek, a globális klímaváltozásnak és sok egyéb tényezőknek köszönhetően a közeljövőben kénytelenek leszünk különböző, a hatékonyságnöveléssel kapcsolatos megoldási javaslatokat, fejlesztéseket eszközölni annak érdekben, hogy a jövőben is gazdaságos legyen a hazai pontytermelés. Ilyen hatékonyságnövelő módszer lehet például: egyivarú állományok alkalmazása, tavak intenzifikálása, különböző termelő rendszerek kombinálása, termelési időszak csökkentése, pontytápok fejlesztése, jól teljesítő tájfajták alkalmazása és keresztezése. Dolgozatom célja a hatékonyságnövelés néhány vetületének részletes vizsgálata volt. Először egy egyszerűbb módszerrel, gazdaságosan, a hagyományostól eltérő módon próbáltunk előállítani monoszex pontyállományokat. A vizsgálattal az volt a célunk, hogy egy hétköznapi termelő számára is elérhető, más halfajoknál már működő módszert vizsgáljunk. Az általunk alkalmazott vízhőmérsékleti kezelésekkel viszont nem sikerült befolyásolni egy adott populáción belül a pontyok ivararányát. Második részben intenzív termelési rendszerben vizsgáltuk a monoszex ikrás állományok és a hagyományos vegyesivarú állományok növekedését, majd az intenzíven nevelt piaci méretű halaink eredményeit összehasonlítottuk tógazdaságban nevelt piaci méretű állományokkal. A kísérlet célja az volt, hogy mind intenzív, mind pedig tógazdasági viszonyok között megvizsgáljuk az ivarok közötti növekedésbeli különbségeket. Klasszikus módon, a szakirodalomban tárgyalt több generációs módszerrel létrehozott monoszex ikrás állományok termelési paramétereit vizsgáltuk recirkulációs rendszerben. Az eredmények alapján megállapítható, hogy intenzív rendszerben nem származik előnye a monoszex ikrás állományoknak a hagyományos vegyesivarúakkal szemben, így nem érdemes erőforrást pazarolni a bonyolult és költséges technológiára. Az intenzív rendszerben kapott eredményeinket összehasonlítottuk több, tógazdaságból származó állomány eredményeivel. A vizsgálat arra enged következtetni, hogy egy vegyesivarú állomány esetében a testtömeg szempontjából az ivarnak komoly jelentősége van. Egy állományon belül a nagyobb méretű halak nagyobb valószínűséggel ikrások, kisebbek pedig tejesek. Harmadik részben, egy olyan kombinált intenzív-extenzív nevelési stratégiát vizsgáltunk melynek alapvető célja a jelenlegi hároméves tenyészidőszak két évre történő rövidítése volt. Ennek alapjait egy szezonon kívüli szaporítás és az így nyert lárva intenzív rendszerben történő előnevelése adta. A két hónapos előnevelés után a halak április elején, előkészített nevelőtavakba kerültek, ahol tovább folyt a halak nevelése, kihasználva a tavaszi planktoncsúcs táplálékbőségét. Az ily módon történő egynyaras előállítás során a halak átlagtömege többszöröse volt a normál technológiában nevelt halak testsúlyának. A kombinált vizsgálatok eredményei azt mutatják, hogy bár még kevés információval rendelkezünk az ilyen típusú termelési rendszerekről, valószínűleg biztonsággal lerövidíthetjük a hároméves tenyészidőszakot két évre, ezzel költséghatékonyabbá tehetjük a tógazdasági pontytermelést. A szakirodalmi források és a kapott eredményeink alapján összességében megállapítható, hogy a ponty sokoldalú tenyésztési célokra felhasználható halfaj. Olyan jó növekedési potenciállal rendelkezik, hogy akár 1-1,5 év alatt is elérheti a piaci méretet (1,5-3,5 kg). Minden csak tartástechnológia függvénye, intenzív rendszerben vagy kombinált rendszerben (magasabb költségek mellett) a rövidebb tenyészidőszak könnyedén elérhető, amely kutatásunk egyik fő vizsgálati célja volt, de mindemellett továbbra is versenyképes maradt a hagyományos, hároméves tógazdasági tartástechnológia is.

Böngészés

legfrissebb feltöltések