Kutatásomban a kollektív jogok, pontosabban a kollektív szerződés és a munkaerő-kölcsönzés jogintézményének összeegyeztethetőségét vizsgálom. Központi kérdésként fogalmazódott meg bennem, hogy a munkaerő-kölcsönzés esetén a kölcsönvevő munkáltatónál alkalmazott kollektív szerződés hatállyal bír-e a kölcsönzött munkavállalókra? A törvény erre nem ad választ, ugyanakkor a joggyakorlat már kialakított egy álláspontot. A kérdés megközelítése során lényeges szerepet játszik, hogy a munkaerő-kölcsönzés három pólusú jogintézmény, melynek elemzése után ezen atipikus foglalkoztatási formában fellelhető „quasi munkaviszony” jelleget mutatom be, valamint külön fejezetben foglalkozok azon elméleti lehetőségekkel, hogy mi történik abban az esetben, ha csak a kölcsönbeadónál van kollektív szerződés, vagy ha csak a kölcsönvevőnél van kollektív szerződés, illetve, ha van két kollektív szerződés és azok találkoznak egymással a foglalkoztatás ideje alatt. Dolgozatomban kitérek az uniós jogalkotás és a magyar szabályok összevetésére is. Végül elemzem, hogy a munkaerő-kölcsönzés keretében miképpen érvényesül az egyenlő bánásmód követelménye és rámutatok a szabályozás hiányosságaira is egy jogeseten keresztül. Összességében elmondható, hogy számos hiányosággal, hibával bír a magyar szabályozás álláspontom szerint, melyekre vonatkozóan megoldási javaslatokat is megfogalmazok.