MÚLT-JELEN-JÖVŐ a hazai mezőgazdasági talajvizsgálatokban

Abstract

"Minél magasabbra fejlődött a kultúra és vele a föld termőképességének észszerű kihasználása, annál behatóbb ismereteket szerzett az ember gyakorlati úton a talaj tulajdonságairól. És mikor végre, Liebig óta, köztudomássá vált, hogy a talaj ásványi összetétele a növények táplálkozásában milyen szerepet játszik, ekkor első sorban a kémia kapta fel a talaj megvizsgálását, remélve, hogy a vegyi elemzés által a mezőgazdasági gyakorlatnak hasznot hozó segédeszközt teremthet. Ez volt a talajvizsgálatnak egyik útja, mely a növényfiziológián meg a kémián át a tudományos talajismerethez vezetett" (INKEY 1914) Rohamosan fejlődő világunkban hajlamosak vagyunk elfelejteni múltunkat, nagyjainkat. Jelen cikk - elsősorban KÁDÁR (1986a,b, 1992, 2015) munkájára alapozva- egyfelől feleleveníti a tudományterület meghatározó egyéniségeinek munkásságát, másfelől felhívja a szakmai közvéleményt számos elfeledett, ugyanakkor alapvető összefüggésre. Mindezt annak érdekében, hogy valóban okszerű és kiaknázott legyen a technika, a technológia adta vívmányok alkalmazása. Mint ahogy a szakirodalomból is kitűnik, a hazai talajvizsgálatok sok évtizedes múltra tekintenek vissza és ezzel párhuzamosan a tápanyag-gazdálkodási szaktanácsadásunk is nagy hagyományokkal rendelkezik. A múlt tapasztalataiból, a helyes mezőgazdasági gyakorlataiból ma is számos ismeret hasznosítható. A talajvizsgálatok megítélése, módszerei és felhasználása sokat változott. Vázlatosan szeretnénk áttekinteni a magyar agrokémia és talajtan néhány kimagasló képviselőjének munkásságát, amelyek a hazai talajvizsgálat fejlődésének láncszemeit prezentálják, az első agrogeológiai felvételektől, egészen az egységes akkreditált talajvizsgálatok kidolgozásáig. Ezen talajvizsgálati módszerek szabadföldi trágyázási tartamkísérletekben történő kalibrálása után lehetővé vált a trágyázási szaktanácsadási rendszerekben való alkalmazásuk. 1979-ben megjelent a MÉM-NAK kézikönyv, illetve a Kék Könyv (ANTAL et al., 1979; Buzás et al., 1979), amely a mai napig alapja annak a szaktanácsadási keretrendszernek, amelyre a hazai tápanyag-utánpótlás az utóbbi 40 évben épült. A szaktanácsadási rendszerek átalakítására történtek kezdeményezések, de kijelenthető, hogy a talajvizsgálati eljárások az elmúlt évtizedekben módszertanilag alig változtak Magyarországon, legfeljebb egyes modern műszeres analitikai detektálási módszerek alkalmazása terjedt el. A digitalizáció előrehaladásával azt gondolhatjuk, hogy a tápanyag-gazdálkodásreneszánszát éljük, de a történeti áttekintés során láthatjuk, hogy a fejlődés nem feltétlenül lineáris. Jelenlegi talajvizsgálati rendszerünk jól felhasználható eredményeket szolgáltat ma is, azonban a nemzetközi trendeket is követve az újabb talajvizsgálati módszerek hazai adaptálása új perspektívákat nyújthat a hazai talajvizsgálatok, tápanyag-gazdálkodás módszertanában. Fontosnak találjuk a múltban gyökerező, jól megalapozott tudományterületünk áttekintését, hiszen a mai gyakorlati módszereket akkor tudjuk igazán megítélni, tovább fejleszteni, ha ismerjük az előzményeket, a múltat.