Az utazás mindennapjainkban kiemelt szerepet játszik. A háztartások jövedelmük jelentős részét költik el, amikor befizetnek egy-egy utazásra. A Központi Statisztikai Hivatal 2003-ban indított be egy, az utazási szokásokra kiterjedő adatfelvételt, melynek során negyedévente 12-12-ezer háztartást keresnek fel. A felmérések értelmében a 2005 első kilenc hónapjára rendelkezésre álló adatok szerint a magyarok 13,7 millió alkalommal látogattak külföldre, ami 9,2 százalékos emelkedést jelent 2004 azonos időszakához képest. Az utazók több, mint 60 százaléka az Európai Unió területére utazott: az egynapos látogatóknál Szlovákia, a többnaposoknál Ausztria volt a leggyakoribb úti cél. Az utazók fele turisztikai céllal kelt útra, második motivációs okként a bevásárlás, míg a munkavégzés csupán harmadik leggyakoribbként fordult elő. A Turisztikai Világszervezet jelentése szerint az utazási szokások igencsak átalakultak az utóbbi időben, terjednek a rövidebb időtartamú, gyakoribb városlátogatások, emiatt csökken az átlagos tartózkodási idő. Témaválasztásom többek között a fenti okok miatt esett éppen az utazási szerződésekre. Magam is szívesen kelek útra és azt gondolom, ha valaki nincs teljesen tudatában, annak, amit az aláírt utazási szerződés takar, az utazás nem azt fogja nyújtani, amire tulajdonképpen rendelve van. Hazatérve ne az legyen az utas első dolga, hogy panaszt tenni bemegy az utazási irodába, vagy ha még szerencsétlenebbül járt még az utazás ideje alatt, hanem a vakációtól feltöltődve, új élményekkel gazdagodva, elégedetten folytassa hétköznapjait. Nem beszélve arról, hogy igen komoly anyagi vonzata van ezeknek a szerződéseknek, ami szintén növeli jelentőségüket. Ezen okok miatt elengedhetetlen, hogy a Ptk.-ban oly rövidre sikerült szabályozást kitágítva, a vállalkozási szerződések e típusáról, az utasok rendszerezett ismeretekre tegyenek szert.