A dolgozat megírásának konkrét okai : Az egyik ok – a fentiekből kiindulva -, hogy meg szerettem volna tudni azt, hogy miként változhat a magyar jogrendszer, ezen belül is a polgári perben érvényesülő bizonyítás. Persze, joggal vetődik fel a kérdés, hogy miért pont az USA jogrendszerét választottam és miért nem az Egyesült Királyságét! Az indoka egyszerű. Az amerikai jogrendszer nem tiszta common law rendszer. Az amerikai jogot több hatás érte, úgy mint francia, spanyol vagy éppen angol. Éppen a kontinentális hatás ékes bizonyítéka, az amerikai alkotmány. Tényként állapíthatjuk meg tehát, hogy az USA jogrendszere nem egy klasszikus angolszász rendszer. Ebben az országban, már keveredtek a két nagy jogrendszer elemei. Minden valószínűség szerint ez várható az Unióban is. Másrészt maga az USA államfelépítése is kísértetiesen hasonlít az EU felépítésére: tagállamok alkotják, melyek saját jogrendszerrel rendelkeznek, saját törvényekkel és saját alkotmánnyal. Az államok felett azonban ott van egy egységes közös (Közösségi) rendszer, a szövetségi szint. A megírás másik oka az, hogy bemutassam egy olyan állam jogrendszerét, ahol a polgárok „perlekedési hajlama” ellenére, nincsenek jelentősen túlterhelve a bíróságok. Kíváncsi voltam, hogy vajon hogyan oldották meg ezt a tengerentúlon. Ez – mármint a bíróságok túlterheltsége – napjainkban egy aktuális kérdés , gondoljunk csak a Magyarországon elhúzódó perek folyamatos gyarapodására . Jól szemlélteti e kérdéskör aktualitását az is, hogy a perek elhúzódását – vagy ahogyan a magyar Polgári Eljárásjogi törvény (továbbiakban: Pp.) a 2. §-ban megfogalmaz, a perek ésszerű időn belül történő befejezése – nem csak hazánkban, de Európa, sőt az egész világon kiemelten kezelik. Gondoljunk csak az Emberi Jogok Európai Egyezményének 6. cikkelyére, amely szerint, „minden személynek polgári jogai vagy kötelességei vagy az ellene hozott vád eldöntése céljából joga van ésszerű időhatáron belül a méltányos és nyilvános tárgyalásra” . A magyar eljárásjogi törvény is tartalmaz egy generálklauzulát – a már említett 2. § -, amely kimondja, hogy a bíróságnak az a feladata, hogy – összhangban az 1. §-ban foglaltakkal – a feleknek a jogviták elbírálásához, a perek tisztességes lefolytatásához és ésszerű időn belül történő befejezéséhez való jogát érvényesítse. Az idézett követelmény, már 1992-ben megjelent a törvényben, de valódi tartalmat csak az 1999. évi módosítást követően kapott. A perek ésszerű időn belül történő befejezését a magyar eljárásjogi törvényben – az eddig leírtakon kívül – számos határidő is segíti: például a bíróságok kötelesek a keresetlevelet legkésőbb a bírósághoz érkezésétől számított harminc napon belül megvizsgálni (124. § (1) bek.), az első tárgyalást a keresetlevélnek a bírósághoz érkezését követően legkésőbb négy hónapon belül megtartani kötelesek (125. § (3) bek.), a folytatólagos tárgyalást az elhalasztott tárgyalás napját követően legkésőbb négy hónapon belül megtartani (142. § (2) bek.), a határozatot az írásba foglalást követően tizenöt napon belül kézbesíteni (219. § (2) bek.), a fellebbezést a per összes irataival együtt nyolc napon belül felterjeszteni a másodfokú bírósághoz (238. § (1) bek.). Ezek mellett a legfontosabb rendelkezése a Polgári Eljárásjogi törvénynek az, hogy amennyiben eme kötelezettségeit a bíróság elmulasztaná, a fél méltányos kártérítésre tarthat igényt, feltéve, hogy a sérelem a jogorvoslati eljárásban nem orvosolható. A célom a dolgozat egésze során, hogy a Bevezetésben felmerülő kérdésekre választ, válaszokat keressek és találjak.