A XIX század közepén a filoxérát Amerikából behurcolták Európába. Elsőként Franciaországban észlelték, amikor lisztharmatnak ellenálló amerikai szőlőfajokat hoztak az országba. Ezt követően gyorsan elterjedt Európa-szerte, kipusztítva a szőlőültetvények jelentős részét. Kötött talajon legeredményesebben amerikai szőlőfajra oltott európai nemes oltványok telepítésével lehet a filoxéra ellen védekezni. Az oltványok kiemelkedő szerepet kaptak Európa-szerte a szőlőtermesztésben a filoxéravész kezelésében, mint leghatékonyabb védekezési mód. A filoxérára igen érzékeny európai nemes szőlő egy filoxéra-ellenálló, amerikai fajtára oltva megfelelő védelmet nyújt a kártevő ellen. A keletkezett új növény azonban önálló tulajdonságokkal bíró szervezet lesz, a különböző alanyfajták más-más hatással lesznek a rájuk oltott nemesre. Az alany befolyásolja az oltvány növekedési erélyét, koraiságát, tenyészidejét, filoxéra-, mész-, szárazság- és nedvesség- valamint a só-tűrőképességét, továbbá hatással vannak a termés mennyiségre, és minőségére. A megfelelő alany megválasztása a területi adottságok kihívásain túl támogathatja a termesztés alkalmazkodását az egyre gyakoribb klimatikus szélsőségekhez, az egyre változó piaci kihívásokhoz valamint a meghatározott termesztési célhoz. Ezáltal az alany-nemes fajtakombináció megválasztása közvetlenül befolyásolja a termesztés gazdaságosságát.